Testamentumok - Milyen lett A Szolgálólány meséjének folytatása?

A Szolgálólány meséje című sorozatot szinte mindenki ismeri, szintén viszonylag köztudott, hogy Margaret Atwood eredetileg 1985-ben megjelent regényéből készült az adaptáció.

Ha valaki mégsem ismerné, egy disztópikus történetről van szó, ami a hajdani USA területén létrejött Gileád nevű államban játszódik. Az erős sugárszennyezés miatt a nők termékenysége alaposan lecsökkent, alig született gyermek. A probléma megoldására egy új szerveződés erőszakkal magához ragadta a hatalmat. Ők az állam működését egészen máshogy képzelték el, mint elődeik, a korábbi szabadság eszmék helyett konzervatív vallási alapú rendszerrel akarták helyrehozni a múlt hibáit. Ebben az új társadalmi berendezésben a nők egyetlen célja a fajfenntartás. A vezető réteg meddő párjainak pedig kiutalnak egy termékeny nőt, akinek az volt a feladata, hogy gyermeket szüljön nekik, ők a szolgálólányok.

Ennek a történetnek a folytatása készült el most, Testamentumok címmel. A cselekmény három történetszálon fut, de A Szolgálólány meséjének főszereplőjét, June-t, már csak a sorok mögött találjuk meg.

librarian_bomber_1.jpg

Kép: Wiki média

Az egyik elbeszélő nem más, mint a hírhedt Lydia néni, aki alapítója a nénik intézményének. Kiderül, hogy Gileád létrejöttekor a férfiak nem voltak hajlandóak a nők problémáival foglalkozni, ezért volt rájuk szükség. A nénik felügyelték a magasabb rangú lányok megfelelő erkölcsi nevelését, férjhezmenetelét, megmetszették a vadhajtásokat, amikből a szigorú neveltetés ellenére, vagy épp azért, akadt is szép számmal.

A másik két elbeszélő két fiatal lány, az ő történeteik előre láthatóan összekapcsolódnak, sőt az sejthető, hogy hogyan. Így is érdekes volt olvasni, hogy a Gileádban felnőtt Agnes és a Kanadában élő Daisy mennyire másként gondolkodnak a világról. Atwood nagyon érzékletesen írja le, hogy a két ország földrajzi közelsége ellenére, az átélt tapasztalatok milyen mélyen képesek beleivódni az emberek életmódjába és így teljesen átformálják a gondolkodásukat.

A történet szépen bontakozik ki, a vége nekem mégis összecsapott. A kalandos utazás, amin hőseink keresztülmennek, egy 90-es évekbeli akciófilm jeleneteire hajaz, nincs benne semmi különleges, de legalább gyorsan véget ér.

Elgondolkodtató volt a Testamentumok, sok felmerülő kérdést megválaszol Gileáddal kapcsolatban, betekinthetünk a Nénik világába és az is kiderül, hogyan nő fel egy lány egy ilyen rendszerben. Viszont sok terület így is kimarad, csak nagy vonalakban esik szó June-ról, a többi szereplő sorsáról pedig még ennyi sem derül ki. Arról nem beszélve, hogy Gileád története szintén elég elnagyoltan ér véget, így hiányérzettel fejeztem be a  könyvet. Atwood nagyon jól ír, de a Testamentumok nem eléggé átgondolt, vagy túl populáris akart lenni, ezért sajnos nem éri el nagy elődje színvonalát.