Már elég régóta nem jellemző rám, hogy "limonádé" könyveket olvassak. Azt a típust, amit ha elkezdek, 5-10 oldalon belül pontosan tudni fogom, hogy mi lesz a vége és nagyjából azt is, milyen "csavarok" várhatók benne. Eléggé meguntam a Bridget Jones hasonlat, kicsit ügyetlen, de azért cuki és okos…
Sikeresen elértem egy olyan szakaszába az életemnek, mikor egyszerűen semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. Ezért úgy gondoltam, hogy bár nem szokásom konkrét "ezt tedd, hogy elérd azt a bizonyos csodálatos boldogságot" típusú könyvekre még csak ránézni sem, most aztán minden segítség jól jön.…
Úgy alakult, hogy szerettem volna írni egy laza nyári olvasmánylistát még a múltkor, meg most is, akkor közbeszóltak az események, most pedig az, hogy muszáj kiírnom magamból az érzéseimet, amiket egy spanyol úriember váltott ki a regényével. Úgyhogy a nyári olvasmányok még mindig váratnak magukra…