Félelmetes belegondolni, hogy már egy éve egy vírus uralja az életünket. Kimerültünk lelkileg, anyagilag, idegileg, mindenhogy. Hiányzik a régi életünk, miközben lassan már nem is emlékszünk igazán, milyen volt. Ha elindulunk netán otthonról a kulcscsomó, mobil, iratok kötelezően magunkkal hurcolt szent hármasa kiegészült a maszkkal is. És mikor már tényleg eddig-eddig vagyunk… akkor is csak annyi látszik, hogy még mindig nincs vége. A pszichológusok azt mondják, hogy egyszerre csak egy napot akarjunk megoldani. Nem nagyon érdemes előre gondolkodni, ahhoz túl sok a változó az egyenletben.

Ilyenkor jönnek igazán jól azok a történetek, amik teljesen kizökkentenek a hétköznapokból, nagyon másról szólnak, mint, hogy hogyan mentsük meg a bolygót, hogyan tudunk jobbak, okosabbak lenni még egy ilyen helyzetben is. Mikor már minden kenyér receptet kipróbáltunk, és egy online tanfolyam sem tud lekötni, szerintem bátran vegyük elő Walter Tevis regényét, A vezércselt. Nekem legalábbis az utóbbi idők zűrzavarában ez a könyv a béke szigetét jelentette. Ahol nincs vírus, még csak 21. század sem, hanem még bőven a 20. és végre nem én vagyok a saját életem főszereplője, hanem egy teljesen más lány, egészen eltérő problémákkal.

Beth Harmon korán árvasorba és ezzel együtt árvaházba került. Engem mindig a frász kerülget, mikor egy tipikus korabeli árvaház történetei elevenednek meg a lapokon. Ebben a regényben szerencsére nem a legszomorúbbak kaptak helyet, de Beth így sem ússza meg a gyerekkorát könnyen, ugyanúgy megtapasztalja a függőséget, mint a felnőttek aljasságát. Az egyetlen, ami elviselhetővé teszi számára a mindennapokat, az a sakk. Beth-ről véletlenül ugyanis kiderül, hogy óriási tehetsége van ehhez a komoly logikai gondolkodást igénylő játékhoz. Azt mondják, hogy a siker 90%-ban szorgalomból és csupán 10% tehetségből áll. De ha valaki hajlandó sokat dolgozni a céljaiért, akkor nincs lehetetlen. És Beth hajlandó is, az élete pedig lassan a sakk köré szerveződik. Persze rengeteg nehézséggel kell szembenéznie, az pedig, hogy ebben a férfiak uralta játékban egy fiatal lány helyet követeljen magának, szinte felér egy szabadságharccal.

Fotó: Pixabay

Nem tudok sakkozni, lehet, hogy soha nem is fogom megtanulni, Beth története mégis teljesen magával ragadott, szurkoltam a sikereiért és szomorkodtam, ha elbukott. Kiderült, hogy a sakk világában nem elég okosnak, sőt zseninek lenni, alázat és bátorság nélkül képtelenség bármit elérni. Bár lehet, hogy ez nem csak a sakkra igaz.