Guillaume Musso neve gyakran szembejött velem az évek során és fel is tettem a képzeletbeli szerzőlistámra, mert úgy tűnt, igencsak népszerűek a regényei. Mikor legutóbb azon tépelődtem, mit kéne olvasni, újra belefutottam és ezúttal kaptam is az alkalmon, de még mindig nem tudtam, mire számítsak ettől a francia úriembertől. A könyv kiválasztásakor ezért arra hagyatkoztam, amire ilyen helyzetben szoktam: mennyire tetszik a könyv címe és borítója, valamint hány százalékon áll a moly.hun. Ilyen abszolút professzionális szűrők után esett a választásom a Holnap című regényre. Sejtelmem sem volt, hogy egy időutazós krimibe fogok csöppenni. Mivel viszonylag sokrétű a cselekmény, kicsit többet vagyok kénytelen elárulni belőle, mint általában, de amennyire lehet, igyekszem kerülni a spoilereket.

Az alaphelyzet úgy néz ki, hogy Emma, a lelkileg kissé labilis sommelier és Matthew, az özvegy filozófiaprofesszor e-mailezni kezdenek egymással - ekkor még reméltem, hogy egy jó kis e-mail regény lehet belőle, amolyan Gyógyír északi szélre jelleggel - viszont párocskánk nagyon gyorsan sort akart keríteni a találkozóra, úgyhogy ez a lehetőség kiesett. A randi viszont elmaradt, pedig mindketten a helyszínen voltak – csak éppen egy év különbséggel. Ezen a ponton jöttem lázba igazán, időutazós regény bármikor jöhet. Reménykedtem, hátha túl tudja szárnyalni Audrey Niffenegger már-már klasszikusnak számító művét, Az időutazó feleségét, amit annak ellenére imádok, hogy a százas papírzsepi nem szokott elég lennni hozzá.

Fotó: Pixabay

Szóval tovább bonyolódik a történet, mikor Matthew megkéri Emmát, aki ugyebár a múltban él, hogy mentse meg élete nagy szerelmét, Kate-et. Csak közben Emma már alaposan belezúgott a profba. Innentől kezdődik a nyomozósdi, ami rengeteg fordulatot tartogat Emma számára, akinek kb. 2 napja van, hogy megtudjon mindent a házaspárról, és meghozhassa a megfelelő döntést. És innentől a regény egy lejtmenet. Emmának gyakorlatilag minden a kezére játszik, miközben sommelier létére simán átvedlik Poirot-vá. Feltűnés nélkül követi a célszemélyt, valamint agyafúrtan és észrevétlenül lépi át a törvény szabta korlátokat. Minden klasszikus nyomozónak akad segítője, és Emma sem boldogulna egyedül, de azért egy informatikus kamasz nem feltétlenül ideális társ egy nyomozáshoz.

Az időutazásos történeteknek én hajlamos vagyok elnézni a bakikat, elvégre egy olyan elmélet, ami szabad teret adhat a fantáziának. A kriminek viszont sokkal több köze van a valósághoz, ezért a hibákkal és túlzásokkal szemben nálam zéró a tolerancia.

A sok túlmagyarázás sem tesz jót a regénynek, hiszen semmi olyasmi nem történik benne, ami külön értelmezést igényelne. A rengeteg fordulat ellenére végig kiszámítható marad a történet és szemernyi kétségem sem volt a végkimenetelét illetően. Valószínűleg vakmerő húzás akart lenni Mussótól, hogy három műfajt is próbál belegyömöszölni egy szerelmi történetbe, de pont ezért egyiknek sincs tere rendesen kibontakozni és végül egy könnyen felejthető, időnként ráadásul sztereotíp lányregény lesz a végeredmény. Nekem pedig azt hiszem, ideje felülvizsgálnom a kiválasztási rendszeremet...