Valószínűleg sokan vagyunk, akik amellett, hogy örültünk a hétvégi kiránduló időnek, kicsit elgondolkodtunk azon, hogy hogy a francba lehet október 3-án 28 fok? Nagyon tömören persze annyi a válasz, hogy globális felmelegedés.

Mikor még iskolába jártam és tanultuk, hogy hol milyen éghajlat uralkodik, én magamban örültem, milyen szerencsések vagyunk, hiszen van négy évszakunk, nincsenek nagy természeti csapások, se hurrikánok, se földrengések, de még egy szunnyadó vulkán se háborgat. Hát milyen kellemes és békésen unalmas hely ez a Kárpát-medence, nem? Már nem. Már itt is egyre inkább váltakoznak a hőgutás nyári napok a nagy esőzésekkel, amiket nem bírnak el a csatornák, megáradnak a folyók, az átmeneti évszakokból jó, ha pár hét maradt, a téli havazások meg lassan már csak legendák. És bármennyire is kényelmes lenne azt hinni, hogy a Föld természetes, ciklikus változásának lehetünk tanúi, valójában már rengeteg kutatás bizonyítja, hogy ilyen mértékű és ütemű változás eddig soha nem történt, az emberiség szén-dioxid kibocsátása teljesen felborította a természet egyensúlyát. 

A téma nem új, Teller Ede már a 60-as években figyelmeztetett, hogy baj lesz. Se akkor, se azóta nem vették komolyan a tudósok figyelmeztetéseit, hát akkor most itt vannak a következmények, amiknek még csak a legeslegelejét látjuk, a megoldással pedig valószínűleg nem fogunk időben előállni, mert egy megoldás nem létezik és nem is fog létezni.

Budapest szervezett idén egy klímagyűlést, amin ötven ember vehetett részt a város minden pontjáról, két hétvégén keresztül. Úgy tudom, hogy nem volt óriási az érdeklődés iránta, én viszont úgy vártam, mint valami csodát. Rengeteg zavaros információ keringett a fejemben arról, hogy mi az, amit egy átlagember megtehet az éghajltaváltozás ellen. Az már alap, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot és nem használunk műanyagzacskót. De mindig kijön egy tanulmány mondjuk arról, hogy a pamut szatyrok előállítása mennyivel több CO2-t termel, mint a műanyag társaié. Bár előbbi talán legalább belátható időn belül lebomlik, ezzel a probléma azonban nincs megoldva. Sok-sok új dolog derült ki számomra, és az is, hogy a rendszer nem igazságos, ahogy soha nem is volt az, ezért a megoldások sem feltétlenül azok, bár jórészt ez hozzáállás kérdése. Ami nekem leginkább újdonság volt, hogy a városban a legnagyobb környezetszennyezők a lakóépületek, a fűtés, és bár léteznek korszerű technológiák, ezek jórészt kihasználatlanok, mert vagy drágák, vagy ismeretlenek és mindenki a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldásra törekszik, ha egyáltalán hajlandó felújítani az épületet, amelyben az élete jelentős részét tölti. 

A másik, a közlekedés kérdése. Sokszor vitathatatlan, hogy szükség van autóra, hiszen családok közlekednek vele, idős rokonokat kell szállítani. De kicsit abszurd, hogy az ember időnként fél kilépni gyalogosan az utcára, mert akkora a forgalom. A belvárosi élet pedig hosszabb távon egyértelműen nem fog javítani senki életminőségén. Sőt. Szintén kiábrándító tény, hogy egy elektromos autó, ami az autóipar nagy dobása a környezetért, a legyártásától kezdve az élete végéig valójában pont annyira szennyező, mint benzines társai. Csak jobb a reklámja.

Arról nem is beszélve, hogy az egy főre jutó zöld felületek mennyisége szintén egyre inkább csökken, ahogy a külvárosból befelé haladunk. És igazából ez olyan szinten természetessé vált, hogy szinte senkiben fel sem merül, hogy miért is van ez így, és nem lehet esetleg változtatni rajta, hogy egy kicsit élhetőbb, tisztább, levegősebb, zöldebb városunk legyen?

Fotó: Pixabay

A fájó igazság az, hogy mindenkinek tennie kellene nem egy dolgot, hanem sokat azért, hogy változást tudjunk elérni. Az egyén lehet jó példa, de a kulcs a kis közösségek, aztán a nagyobbak és végül a tömegek kezében van. Mi vagyunk azok, akik tudatossággal hatni tudunk a cégekre, és a politikára.

Hogy mik azok a lépések, amik fontosak lennének? A leginkább, hogy megújuló energiát használjunk fűtésre, környezetbarát módon legyenek felújítva az épületeink, hogy lehetőleg biciklizzünk és tömegközlekedjünk autózás helyett. Bizony az is tény, hogy a nagyipari állatartás az egyik legszennyezőbb ágazat, tehát jó lenne átállni a vegán életmódra. És mindenellett rengeteget beszélni a témáról, mert tény, hogy frusztráló, de nem „csak” a gyerekeink, hanem már a mi életünk is ezen fog múlni.