Két hete azon gondolkodtam, mi az ördögről írjak, míg egy kedves ismerősöm fel nem hívta rá a figyelmem, hogy írhatnék akár róla is, mármint az ördögről. Kb. úgy nézhettem, mint Dr. House, mikor kigyullad a fény a fejében, ez bizony lupus!

A Gonosz az egyik létező legérdekesebb téma, hiszen néha olyan mértéket ölt, hogy az ép ésszel szinte felfoghatatlan, miközben egyértelmű, hogy egy kis gonoszság mindenkiben rejlik.

Mikor még nem volt divatban a szabad akarat filozófiája, az emberek évszázadokon keresztül hitték, hogy minden rossz történésnek ő az okozója, már az eredendő bűn is az ő számlájára írható. Rengeteg képzőművészt megihletett, de ott lapul a mindennapjainkban, a szófordulataikban, és azokban a kis bűnökben, amiket elkövetünk. De akkor mégis, mi az ördög?

„Az erő része, mely Örökké rosszra tör s örökké jót művel.” Bulgakov regénye ezzel a Goethe idézettel kezdődik, az ő főszereplője is a Sátán, a regény címe viszont A Mester és Margarita. A címszereplőinkkel sokáig nem is találkozunk, csak a könyv közepe táján jelennek meg, az igazi főszereplő viszont szinte rögtön felbukkan. És nincs egyedül, vele tart különleges kísérete, akik egészen egyedi lények, viszont hű szolgái a Gonosznak. Történetünkben épp Moszkvába látogatnak, és ezzel el is szabadul a pokol, hogy stílszerű legyek. Az ördög Woland néven jelenik meg és elcsábítja a moszkvaiakat egy kis varázslatra a Varieté Színház előadásának keretében, ahol csuda dolgok történnek a közönséggel és a többi egyszeri bűnös lélekkel. Miben különbözik tőlük a Mester és Margarita? A sok-sok ember közül, akikkel Woland találkozik, egyedül ők azok, akik elhiszik, amit látnak, mégsem ijednek meg tőle, vesztenivalójuk ugyanis nincs. A Mester egy érzékeny lelkű művész, akit regénye miatt teljesen őrületbe kergettek a kritikusok. Margarita pedig élete egyetlen értelme nélkül maradt, mikor szerelme, a Mester eltűnt, így nem maradt más választása, mint hogy lepaktáljon az ördöggel és elhiggye, hogy bármi megtörténhet.

 Woland összességében semmi olyat nem csinál, amire az emberek ne szolgáltak volna rá. Igaz, hogy minden alkalommal kiprovokálta belőlük a rosszat, de ők sosem álltak ellen a kísértésnek. Ugyanakkor igazságosztóként is működik, a bűnösök megkapják méltó büntetésüket, de akiben nem a rosszindulat munkál, az akár jutalomban is részesülhet.

A Mester látomásszerű regénye Pilátus története, aki végül keresztre juttatta Jesuát, a „vándorfilozófust”, pedig hatalmában állt volna megmenteni. A gyávaság bűnéért, amit Pilátus a karrierje féltése miatt követett el, végül súlyos árat fizetett. A regény ugyan nem Jézusról szól, de nem lehet elérzékenyülés nélkül elmenni mellette, aki egyszerűen csak megbocsátja, hogy ilyen tökéletlenül, esendőre vagyunk kódolva és bizony elbukunk. Néha jól esik a gondolat, hogy lehet valaki, aki elnézi a sok-sok apró és nagyobb bűnt és meglátja minden mögött a jót. Ömlengés vége (biztos megütötte a fejemet a karácsony, a black Friday, meg a pillecukor illata). Mindenesetre Bulgakov zseniális választ ad arra a kérdésre, hogy ki az ördög. Bűn lenne kihagyni.