Norbi helyett Kelsey Miller - mindenki jobban jár

Az a bizonyos Norbi-botrány nálam is kiverte a biztosítékot, viszont meghallgatva ezzel a jóemberrel készített indexes interjút, nem tudom nem látni a részben meglévő igazát, miszerint az emberre a hiúságán keresztül lehet hatni. Abban igaza van, hogy mindenkiben van hiúság, viszont amennyire büszke lehet az ember a kinézetére, aki nem látja magát szépnek, azt pont ilyen lendülettel sárba lehet tiporni. Egy ilyen bántó és megalázó beszéd legfeljebb egy villámdiéta erejéig fog hatni, aminek ha vége, már másznak is vissza a kilók, negatív gondolatokkal nem lehet hosszú távon pozitív változást elérni.

Valószínűleg mindenki szeretne jól kinézni, de vannak olyan élethelyzetek, mikor az utolsó utáni helyen áll, hogy éppen hány kiló plusz van rajtunk, annyi a dolgunk. Egy, vagy több gyerek, plusz munka, plusz háztartás, plusz párkapcsolat esetén bizony valamit el kell engedni, mert egy nap még mindig csak 24 óra, és ha folyamatos a pörgés, az elem hamarabb lemerül, mint azt várnánk. 

Kb. 16 évesen híztam meg és azóta sem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok, hiába ment le azóta már 20 kiló, az ételekkel még mindig nem sikerült egészséges viszonyt kialakítanom. Hízékonyan és édesszájúan próbálom úgy becsempészni a nasit az életembe, hogy ne jöjjenek a zsírpárnák, viszont mindig bűntudattal tekintek vissza a lekváros fánkra, ami egy-két percre megédesítette az életemet…

hunger-413685_1920.jpg

Kép: Pixabay

Ezek után kínos, avagy sem, bevallom, nekem mindig az adott motivációt a változáshoz, hogy valakinek tetszeni akartam. Ezért kezdtem el tavaly sokkal jobban odafigyelni arra, mit eszek és mikor, és főleg arra, hogy rendszeresen mozogjak, ami eleinte felért egy kínzással. Mikor az embernek minden ellustult kis izma tiltakozik az ellen, hogy használják, könnyen feladhatja az egészet - kivéve, ha kitart és hamarosan látja, hogy erősödik, hogy a puha részek keményednek, és a tükörbe is egyre kellemesebb belenézni. Ráadásul a mozgás felszabadít egy csomó boldogsághormont, és egy idő után már szinte meg sem lehet lenni nélküle. Így alakult, hogy már nem másnak, sokkal inkább magamnak akarok megfelelni, miközben élvezem a mozgás felszabadító perceit. Node van itt egy sokkal érdekesebb történet is, aminek az elbeszélője Kelsey Miller.

30 évesen írta meg könyvében, hogyan lett dagi lány, mennyi diétát próbált ki hasztalanul és milyen lelki okai voltak annak, hogy az ételekben keresett menedéket. Nemrég fejeztem be ezt a klassz kis könyvet, aminek nagyon nem akartam, hogy vége legyen, a címe: Big girl.

Kelsey végül megtalálta a kiutat, aminek segítségével rendbe tudta hozni az ételekhez fűződő viszonyát. Igazából egy rettenetesen egyszerű, de a mai világban mégis nehezen megvalósítható formáját találta meg az étkezésnek, az egész annyiból áll, hogy figyeljük saját magunkat és legyünk jelen az életünkben, egyszerűnek hangzik, nem? Mikor információk, benyomások milliói zúdulnak ránk, általában észre se vesszük, mit eszünk meg és mennyit, mert nem figyelünk testünk jelzéseire. Nehéz úgy leülni, hogy nem nyomkodjuk a telefont, nem nézzük a monitort, nincs semmi háttérzaj, csak… eszünk.

Kelsey kíméletlen őszinteséggel tárja fel gyerek-, tinédzser-, sőt fiatal felnőttkori nehézségeit. Azt hiszem, óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy világgal ossza meg, hogy hiába szeretett volna gyerekkora óta színész lenni, nem sikerült, mert a súlyfeleslege miatt sosem lehetett volna Júlia. Vagy hogy milyen önbizalom nélkül párt remélni, miközben azzal biztatod magad, hogy majd ha vékony és szép leszek, ha már elértem valamit az életben, majd ha minden tökéletes lesz, akkor.

 Mégis megtalálta az útját, sikeres író lett belőle és a szerelem is beköltözött az életébe. Ez mégsem egy lányregény, mert az élet bizony sok összetevős és mindig lesznek új kihívások és nehéz korszakok, amiket meg kell oldani, happy end nem létezik.

 A Big girl humoros, ironikus, sírva nevetős történet, Kelsey pedig egy igazán szerethető lány, akinek volt bátorsága és kitartása változtatni amin tudott, miközben elfogadta, hogy ő úgy jó, ahogy van. Ez az, ami sokkal nehezebb, mint leadni 20 kilót.