Még tavaly nyáron olvastam Elena Ferrante regénysorozatának első kötetét, a Brilliáns barátnőmet. Kettős érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert ugyan zseniális regény, a korabeli Olaszország és maga a főszereplő nem az az álombeli kislány, akinek az életébe kellemes élmény belecsöppeni, a sok erőszak és küzdelem egy idő után már az olvasónak is fáj. Pedig ez az élet, ha valaki nem akarja, hogy csak megtörténjenek vele a dolgok, hanem próbálja a legtöbbet kihozni belőlük.

Elena, és barátnője Lila bonyolult kapcsolata Az új név történetében (ez a cím felér egy kínzással) folytatódik. Az egymás iránti ellentétes érzéseik átszövik ezt az időszakot is. Egyszerre szeretik, és irigylik egymást, mindenben versengenek, miközben annyira ellentétes személyiségek, hogy egyiknek sincs esélye a másikkal szemben. Míg Lila élete rövid, ám mindent felemésztő fellángolásokból áll, addig Elena a kitartó csendes víz, aki attól szenved, hogy nem olyan tempóban történnek vele az események, mint a barátnőjével. Még mindig mindketten nagyon fiatalok, a regény elején 16-17 évesek, és a tinédzserkor minden nyűgje: a szerelmek, álmok, ideálok és csalódások, tehát a nagy érzelmek korszaka ez, amit alig lehet felfogni a hormonok zsongásától.

Fotó: Pixabay

Az előző könyv arról szól, hogyan tudnak kikerülni a lányok a nápolyi szegénynegyedből, a második köteben pedig a döntéseik következményei kerülnek terítékre, valamint felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, ami igazán megéri az áldozatot. Innentől kezdve lesz néhány konkrét eseményről is szó, ezért aki még az első kötetnél tart, az beleütközhet némi spoilerbe.

Ahogy az várható volt, Lila házasélete nagyon messze áll az ideálistól, és míg próbálja megtalálni a mindennapjai értelmét, addig Elena a sok tanulásba keseredik bele, miközben élete nagy szerelme, Nino lényegében tudomást sem vesz róla. Az egész regényt meghatározza a nyaralásuk Ischia szigetén, ahol Lila, Elena, Nino és barátaik eddig ismeretlen érzéseket élnek meg, amik sorsalakítónak bizonyulnak. Az egymást kizáró és kioltó érzelmek hatására Lila és Elena eltávolodik egymástól. Lila ismét használni szeretné a veleszületett tehetségét, amihez nem is akármilyen partnert talál, de lehet, hogy túl késő már behozni a lemaradást, hiába ég benne a tudásszomj, a környezete befolyását elnyomni képtelen. Elena érzelmei elől újra a tanulásba menekül, és bár továbbra is folyamatosan kételkedik saját magában, a munkájának végül megtérül az eredménye.

A könyv végén akkora a cliffhanger, hogy majdnem elővettem a harmadik kötetet, de inkább hagyok időt, hogy ez a történet leülepedjen és mire a következőt elkezdem, hátha nemcsak az olasz helyzet fordul jobbra. Addig is, aki szeretne, utazhat egyet a 60-as, 70-es évekbeli Nápolyba és tévelyeghet Lila és Elena életének kesze-kusza útvesztőiben.