Kettős érzéseim voltak, mikor elolvastam tavaly a Normális emberek című regényt Sally Rooney-tól. Egyrészt egyértelmű volt, hogy egy zseniálisan megírt történetről van szó, másrészt olyan távolinak éreztem magamtól a szereplőket, hogy egyszerűen nem tudtam megérteni a cselekedeteiket. Mikor megláttam, hogy megjelent a Baráti beszélgetések is az írónőtől, úgy gondoltam, mindenképp szeretném elolvasni, hátha kicsit jobban megértem a világát.

A helyszín ezúttal is Írország, szereplőink pedig újra fiatal felnőttek, igazából annak a társaságnak a tagjai, akikkel már találkozhattunk a Normális emberekben. És mivel embert barátjáról, a karakterek személyiségében is sok a hasonlóság, a világra érzékeny, sokféle sérülést hordozó, gondolkodó emberek… művészlelkek.

A főszereplő, Francis egyaránt vonzódik a nőkhöz és a férfiakhoz is, legjobb barátnője pedig az első szerelme. Ebből a tényből már sejthettem volna, hogy lesznek még itt bajok, de én nagyon naivan követtem a lépéseit, míg először csak viszonyba keveredik egy nős férfival, aztán viszont belé is szeret.

Fotó: Pixabay

Rettenetesen szurkoltam neki, hogy túl tudjon lépni ezen a románcon, hiszen az ilyen jellegű kapcsolatokból nem lehet sérülés nélkül távozni, de mivel nagyon fiatal, és sebzett, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog neki. Sokszor nagyon nyomasztott Frances viselkedése, mert senkivel sem igazán őszinte, legkevésbé saját magával. Inkább tettetti, hogy minden rendben van vele, csak normálisnak tűnjön és ne legyen senkinek a terhére. Mintha a létezése nem számítana. Közben majd meghal azért, hogy valaki szeresse.

Sokszor igaz, hogy hasonló a hasonlót vonzza, Frances is olyan férfit talál magának Nick személyében, aki legalább annyira labilis érzelmileg, mint ő maga, ha nem jobban. És miközben mindketten boldogságra találnak a másik mellett, egyikük sem képes ott hagyni azt, akit már régóta szeretnek, talán megszokásból, de talán azért, mert már megtalálták a helyüket. Kusza kapcsolatok ágazódnak szerte széjjel, és a könyv végén már nagyon vártam, hogy kiléphessek ebből a rendkívül nyomasztó világból, ahol még egy hamis kapcsolat is jobb, mint a nagy üresség, ami körülveszi az embert. 

Rooney leírásai tűpontosak, hatásosak. Ez a történet bizony megmozgatja az érzelmeket, én legalábbis azok közé a bizonyos falhozcsapós típusúak közé sorolom, amik egyszerre adnak: érzéseket és gondolatokat, és vesznek el: egy nagyon naiv hitet az emberekben.