Lehetséges, hogy nekem fordítva van behuzalozva az agyam, mint az emberek többségének. Mikor elkezdődött ez a karantén és vírus helyzet, nem igazán akartam tudomást venni róla. Elvonultam a gyerekkel a világ végére és úgy folytattam az életemet, mint ha egy kicsit előrébb került volna a nyári vakáció, csak kicsit visszafogottabb módon.

Nem akartam tudomást venni róla, hogy az új munkahelyemnek lőttek, hogy a világ már nem az a biztonságos hely, aminek én - még ha naivan is – éreztem. Olvastam a kis regényeimet, csináltam a napi rutint, amíg be nem ütött a saját válság. Szembenézni magunkkal, a lelki nyavalyáinkkal bizony tud fájdalmas lenni. Ezzel párhuzamosan azt vettem észre, hogy mindegy, melyik könyvhöz nyúlok, nem köt le. Elkezdtem viszont a híreket bújni, napjában többször, vagy ha podcastet hallgatni, de szinte csak azokat, amiknek van valami közük a vírushoz, és sok-sok olyasmit, hogy hogyan éld túl ezt az egészet. Kicsit későn bár, de leesett, hogy zavar ez a tehetetlenség, hogy nem tudom irányítani a saját életemet, és be vagyok zárva, mint valami elátkozott királylány (és tegyük hozzá, hogy én nem a négy fal között, hanem szerencsére tudok huzamosabb időt is levegőn tölteni). De mivel nem vagyok otthon-otthon, nagyon hiányzik a város. Az a város, amit megszoktam, hogy nyüzsög, mégis tudok benne teljesen egyedül lenni, a Duna, a régi épületek, meg az emberek, akik odakötnek és azok is, akikhez semmi közöm. Fura ezt megfogalmazni, de mégis így van.

Szóval most átvedlettem vidéki lánnyá, sütök és főzök. A sütést igazán tudom élvezni, kelt tésztákat gyúrok levegősre (nem én vásároltam fel az összes élesztőt a boltokból, de tényleg), fánkot, kiflit, és hamarosan kakaós csigát, hogy csak úgy illatozik a ház tőlük. Közben meg hiányzik az irodalom is, de ha már nem olvasok, legalább videót nézek/hallgatok róla, miközben könyvek után sóvárgok. De legalább tudok ajánlani valamit, így a végére, aminek van valami köze az olvasáshoz.

A Líra kiadó Facebook oldalára Nyári Krisztián minden nap készít egy videót, amiben hazai írókkal beszélget könyvekről, és arról, hogyan telik számukra a karantén, sőt ahogy elnézem, hamarosan online-könyvbemutatókra is sor fog kerülni. Szerintem ez egy igazán kreatív ötlet, mert nem kell teljesen lemondaniuk az új megjelenésekről, pedig nyilván az elmaradó fesztiválok, a zárva tartó könyvesboltok és a gazdasági válság miatt így is sok csúszni fog, a kiadók bevételeiről nem is beszélve. És így az olvasók is úgy érezhetik, nincsenek magukra hagyva.

Fotó: Pexels

Persze várható módon a technikai malőrök nem maradnak el, de aki videochatelt már életében, az pontosan tudja, hogyan működik a skype és barátai, szóval ezt nem lehet felróni senki számlájára.Találkozhatunk többek között Cserna-Szabó Andrással, akinek íróként természetes az elvonultság, Röhrig Gézával New Yorkból, ahol igencsak durva a járvány, vagy Krekó Péterrel, aki az összeesküvés elméletek kutatója, ami mostanában több, mint aktuális. 

A másik videós csatorna, a Könyves magaziné (hajdani Könyves blog). Az Összekötve című videosorozatban, Valuska László főszerkesztő beszélget ugyancsak írókkal, szerkesztőkkel, irodalmárokkal irodalomról. Szerintem ez a csatorna kicsit elvontabb, mint a Líráé, de kétségtelenül nagyon izgalmas. Nekem eddigi kedvencem, amiben Rózsa Lajos evolúcióbiológus meséli el, milyen összefüggéseket vett észre tudós barátaival a koronavírussal kapcsolatban és ezekből milyen feltételezések születtek. Kész élmény bepillantani a folyamatba, ahogy a tudomány működik és rájönni, mekkora nemzetközi csapatjáték szükséges ahhoz, hogy egy problémára meglegyen a megoldás.

Így állok most, várom, hogy lecsengjen ez a krízis, amennyire lehetséges, helyre billenjen a világ rendje és képes legyek a hemzsegő betűk helyett ismét történeteket látni a lapokon.