Félj bátran! Ekkora ellentétet még leírni is nevetséges, hát még egy egész könyvet írni róla. Mindenki tudja mi a félelem és valószínűleg azt is, hogy túl nagy a kontraszt a bátorsággal. Akkor mégis vajon miről ír Al Ghaoui Hesna a könyvében? Leginkább arról, hogy a félelem egy természetes, ösztönszerű érzés, de ha nem tanuljuk meg kezelni, akkor életünk legnagyobb befolyásoló tényezőjévé fog válni. Ha viszont felismerjük, és elfogadjuk, megtanulhatjuk szabályozni is. És akkor a félelem nem az a bénító érzés lesz, ami elválaszt az igazán jó döntésektől, cselekedetektől, hanem talán éppen a katalizátor, hogy túllépjünk rajta és meg merjük tenni, amit igazán szeretnénk.

Amikor még javában dúlt a járvány, nagyon féltem, mi lesz ebből, túl sok volt a bizonytalansági tényező. Aztán lett egy új munkahelyem (ezért sem írok most valami rendszeresen), és most is félek, hogy mi lesz, ha elveszítem. De vannak olyan félelmeim is, amik már hosszú ideje befolyásolják az életemet és csak most jöttem rá. Nem tartom magam előítéletes embernek, a félelem viszont attól, hogy nem tudnék megfelelni valakinek, igenis előhozta belőlem, hogy inkább rosszakat gondoljak másokról, mint hogy megismerjem őket. Nagyon mélyen és nagyon korán gyökeret tudnak verni ezek az érzések. Arról nem is beszélve, hogy mióta sok-sok pszichológiai kísérlet után ez már szinte köztudott, komoly befolyásoló kampányokat is építenek rá, amik teljesen sikeresnek szoktak bizonyulni. 

Hensna könyvének eleje a közel-keleti háborús helyzetről szól és hogy neki személy szerint mennyi oka volt arra, hogy egy-egy életveszélyes helyzetben féljen. A másik rész nekem jobban tetszett, ebben átlagemberek történetei szerepelnek, akiknek adott egy nagy pofont az élet és mégis volt merszük kiállni saját magukért. Ezek sokkal kézzelfoghatóbbak számomra, mert bárkivel megtörténhet, hogy pl. baleset éri, és maradandó sérüléseket szenved, de hogy erre mi lesz a válasza az már csak rajta múlik.

Hesna több híres pszichológusal is készített interjút, akik a félelmet vizsgálták különböző aspektusból, pl. hogy mennyire rettegünk attól, hogy kívül találjuk magunkat egy csoporton, ezért akár simán meghasonlunk saját magunkkal szemben is.

Persze vannak a félelemnek jó oldalai is, mikor borzongató, várakozásteli, és még motiválni is tud, hogy akár jobb eredményeket érjünk el, hogy fejlődjünk. Hogy ne a pánik, a megfutamodás, vagy akár az erőszak győzedelmeskedjen, szembe kell néznünk ezekkel az érzésekkel és először is el kell fogadni, aztán jöhet a következő lépés. Szerintem ez a könyv segít elindulni az úton.