Gyerekkoromban mindig azt mondták rólam, hogy csendes kislány, szépen eljátszik egyedül, nem csüng mindig a felnőtteken. Később már inkább olvastam ahelyett, hogy bandáztam volna a többiekkel, valószínűleg iszonyúan unalmas lehettem egy kívülállónak. És mivel nehezen barátkoztam, de egy-két jó barátom mindig volt, csak kevesen értették, hogy állandóan történetek, egész világok zajlottak le a gondolataimban. Nagyon sokáig éreztem magam furának, mert másképp működök, mint a körülöttem élő hangos, nyüzsgő, trécselő emberek, miközben nekem lételemem a csend.

Csak az utóbbi időben kezdett kialakulni az introvertált emberekkel foglalkozó szakirodalom, pedig már Freud tanítványa, Carl Gustav Jung is két részre osztotta az embereket, extrovertáltakra és introvertáltakra. Persze nem létezik olyan, hogy valaki csak ilyen, vagy csak olyan, mindenkiben keveredik valamilyen mértékben ez a két tulajdonság.

Sylvia Löhken maga is introvertált személyiség, szakmáját tekintve mégis kommunikációs szakember és coach. A csend ereje című könyvében nemcsak azt taglalja, mi a különbség a két személyiségtípus között, hanem, hogy az introvertáltak hogyan tudják érvényre juttatni erősségeiket és nézhetnek szembe gyengeségeikkel az élet különböző területein. Ehhez felhasználja a tapasztalatait és a legfrissebb kutatások eredményeit egyaránt.

A könyv eleje különösen izgalmas, mikor az ember a jellemvonások ábrázolásában gyakorlatilag saját magáról olvas és a felismerés: „Jé, mégsem vagyok ufó, ha könyvet írtak kvázi rólam – megfizethetetlen.” Főleg az a rész ért fel aha-élménnyel, mikor azt taglalta, az ilyen típusú emberek sokkal könnyebben nyilvánulnak meg írásban, mint szóban, ezért többnyire nem szeretnek telefonálni. Engem a frász kerülget, mikor megcsörren a telefonom és addig halogatom, hogy felhívjak valakit, ameddig csak lehetséges.

A csend ereje első felének témája a magánélet, párkapcsolat, gyermeknevelés. A másodikban kap helyet a karrier, ezen belül is elsősorban az irodában, esetleg vezetőként dolgozó csendes emberek problémái.

Az önsegítő könyvekben az is pozitívum, hogy ha úgy érezzük, olyan fejezet következik, ami nem érdekes magunkra nézve, nyugodtan át lehet ugrani. Nekem jelenleg nem fontos, hogyan lehetek jó szónok, tehát a könyvnek azt a részét nemes egyszerűséggel kihagytam, viszont érdekel, hogy csendes, és önkritikus emberként hogyan tudnék mégis olyan karriert építeni, amiben ki tudok teljesedni és ehhez is elég jó tippek találhatók a könyvben.

Szerintem introvertáltként mindenképp érdemes elolvasni A csend erejét, főleg azokat a részeket, amik egyértelműen ránk vonatkoznak. Fontos üzenete a könyvnek, hogy introvertáltként is értékesek vagyunk. Azért, hogy sikeresek legyünk és főleg elégedettek önmagunkkal, tudnunk kell kihasználni azokat a tulajdonságainkat, amik előrébb visznek, a negatívumokat szintén hasznos felismerni és elfogadni. Ha meg tudunk fogadni néhány tanácsot a könyvből, már egy komoly lépést tettünk magunkért. Nekem főleg abban segített, hogy ha érzem, túlstimulál a környezetem, megpróbálok csendes helyet találni magamnak, feltöltődni és utána újra nyitott leszek a világra.

Az extrovertáltaknak is hasznos lehet, ha elolvassák legalább a könyv első felét, mert megérthetik miért működnek máshogy introvertált ismerőseik, és így számukra is egyszerűbb lehet az élet a csendes emberekkel.