Még egy könyv (a sok közül), aminek a címlapja kilóra megvett magának. De most komolyan, ki tud elmenni szó nélkül egy olyan címlap mellett, ami gyönyörűséges fekete-pink színben pompázik, ráadásul a képen egy robotkéz tart egy csini delfines vibrátort? Ja és nem mellékesen Bödőcs Tibor ajánlója is ott díszeleg, ami aztán jól eloszlatja az illúziót, hogy egy utópisztikus lányregényről van szó. Na ugye?

Marc-Uwe Kling regénye QualityLandben játszódik, a (remélhetőleg) távoli jövőben, amikor az emberek életét már az algoritmusok szabályozzák. Kling szerencsére zseniális humorral tompítja az egyébként Black Mirrorba illő világképet, ahol az embert cselekedetei alapján folyamatosan pontozza és kategóriába sorolja a rendszer, hogy aztán a saját, személyre szabott világa vegye körül. Ezzel csupán az a gond, hogy teljesen egyoldalú és beszűkült, hiszen csak olyan társakat rendelnek mellé, mint amilyen ő maga.

Főhősünk, Peter, a társadalom alsó felében helyezkedik el, kis üzletet vezet, ami arra hivatott, hogy a hibás robotokat bezúzza. Élete egyre inkább lefelé csúszik,és ő maga sem érti, mi ennek az oka, végül akkor telik be a pohár nála, amikor a TheShop, - ami az emberek kívánságait kiszámító és teljesítő futárszolgálat - egyszer csak egy rózsaszínű, delfines vibrátorral lepi meg. Peter elhatározza, hogy mivel neki erre nincs szüksége, visszaveteti a vibrátort. Csakhogy váratlan nehézségbe ütközik, a rendszer ugyanis nem hajlandó elfogadni, hogy hiba csúszhatott a működésébe. Ekkor kezdődik meg Peter nem mindennapi kalandja, amihez véletlenül csatlakozik egy csinos nő is, Kiki, hogy a többi, véletlenül túlságosan emberire romlott robot-segítőről ne is beszéljünk.

Fotó: Pixabay

A történet innentől meglehetősen leegyszerűsett, és meseszerű, de legalább nagyon vicces. Majdnem hangosan nevettem, mikor főhősünk próbálta a tájékozódóképtelen önvezető autónak elmagyarázni, mikor merre forduljon, mennyit menjen, hogy célba érjen, az meg folyton káromkodott a pontatlanságok miatt. Kicsit ismerős helyzetnek tűnt.

Egy egészen másik vonal is helyet kap a regényben. Éppen választási kampány zajlik QualityLandben, az egyik jelölt pedig nem más, mint egy android. Az ő történetébe szintén bepillantást nyerhetünk. Ez egy különösen eltalált rész arról, mennyire demoralizáló és erkölcstelen a politika, mert mégis ki szavazna éppen egy robotra, aki az egyetlen épkézláb, teljesen emberséges kampányt folytatja a vele szembenálló, gyűlölködő jelölttel szemben, akinek ez egyetlen értékelhető tulajdonsága, hogy ember…

QualityLand ábrázolása nagyon pontos, tökéletesen látható, milyen ott az élet és mi vele az alapvető probléma, amit aztán egy átlagember sok segítséggel és még több szerencsével próbál megoldani. Nem is tűnik reménytelennek a küzdelme. De hogy az embereknek végül sikerül-e kitörni a saját maguk által létrehozott mesterséges világból… az talán nem véletlenül nem derül ki.