Év végére olyan témát hoztam, ami könnyen megnehezítheti az olvasók életét és rendszerint akkor csap le, mikor a legkevésbé várnánk. Az olvasási válság rendszerint azoknál mutatkozik, akik rendszeresen és sokat olvasnak. Ez az egyik legkellemetlenebb érzés, ami egy könyvmollyal történhet, a betűk nem változnak varázslatos képekké a fejünkben, ahogy már évek óta megszokhattuk, hanem csak fekete hangyaként szaladgálnak a lapokon és az oldalszámok sokszor jobban érdekelnek, mint maga a történet. Na, valahol itt kell sürgősen abbahagyni az olvasás erőltetését, mert pont az veszik el belőle, ami a lényege.

Hetek óta küzdök ezzel a problémával, nem először és valószínűleg nem is utoljára. Kétségbeejtő tud lenni a gondolat, hogy a világ, amiben gyerekkorom óta otthon érzem magam, ahová mindig menekülhettem, ha arra volt szükségem − egyszer csak bezárul. Csakhogy belegondolva, idén sem az egyszerű történetek vitték nálam a prímet, hanem a jó kis tömények, mint A szél árnyéka, Az öreg halász és a tenger, vagy épp Elena Ferrante regényei. A Covid tavasszal két hónapos karantént és egy nem egyszerű magamba fordulást hozott. Az év második felében pedig már nem csak hobbi szinten olvastam, hanem a munkámmá vált. A kis magánéletem tele volt magasságokkal és mélységekkel az év során, úgyhogy talán nem is csoda, ha mindez együtt azt eredményezte, hogy képtelen vagyok olyannyira lenyugodni, hogy lekössenek a könyvek.

Fotó: Pixabay

Így is nagyon hiányzik az olvasás, ezért feltúrtam a netet, vajon mit lehet kezdeni a helyzettel. Rengeteg jó tippet találtam, amik közül biztos van olyan, ami segítségére válhat az olvasási válságban szenvedő molyoknak, nekem a következők váltak be.

A legfontosabb, hogy ne parázzuk túl az egészet, mert egyszer úgyis elmúlik.

Jó, ha ilyenkor el tudunk vonatkoztatni a könyvektől, és bármi mással foglalkozunk. Nekem nagyon bevált ebből a szempontból a sütés, ami leköti az embert, kreatív alkotó folyamat, tehát pont ellentéte az olvasásnak. Persze bármilyen más időtöltés megteszi, csak könyv ne legyen a közelben.

Ez a módszer egy igazi könyvmolynál csak ideiglenesen tud működni, mert úgyis hiányozni fog az olvasás. Ilyenkor ki lehet próbálni néhány módszert, az egyik valószínűleg működni fog. Az egyik az újraolvasás, a kedvenc történetek újra otthonos közeggé változtathatják a könyveket.

Ha ez nem működne, érdemes lehet elindulni ez olvasás ismeretlen dimenziói felé. Ez jelentheti azt, hogy olyan műfajokkal próbálkozunk, amik eddig nem voltak jellemzők. Életrajzi, történelmi, verses, vagy rövidebb elbeszéléseket tartalmazó könyvek… bármi, ami más, mint az eddigiek. De lehet más a könyv formátuma is, mondjuk e-könyv, vagy hangoskönyv formájában.

Sok más lehetőség van még, lehet könyves közösséget keresni, booktubereket nézni, vagy könyves blogokat olvasni. Nálam ezek nem igazán működtek, de lehet olyan, akinek beválnak, nem vagyunk egyformák.

Nekem legtöbbet az idő és a türelem segített, lassan kezdek kilábalni a válságból, és remélem újra belevethetem magam a nagyívű, terjedelmes és csodálatos szépirodalmi remekekbe (sznobizmus rulez :’D). Jöhet 2021.