Pillecukorteszt- az akarterő fejleszthető?

Mikor megpillantottam a Pillecukorteszt című könyvet, először egyáltalán nem a pszichológiára asszociáltam, hanem gyerekkorom egyik kedvenc édességére, ami pasztellszínű, puha és ragacsos. Szinte láttam az átlátszó fóliát, amire egy lepkét rajzoltak, az illatát pedig a mai napig fel tudom idézni... csak van vagy 1000 kalória. Már jó régóta nem élek vele, többek között ennek a csodás tulajdonságának köszönhetően, de nem tudom, ha annak idején részt vettem volna a teszten, vajon átmegyek-e rajta

A 60-as évek egyik leghíresebb pszichológiai kísérletét óvodáskorú gyerekekkel végezték el, miközben azt figyelték, hogy a gyerekek képesek voltak-e várakozni a nagyobb jutalomért, vagyis a két pillecukorét, vagy lecsaptak az azonnali jutalomra, ami egy pillecukor volt. És mindezt hogyan tették?

7671683920_babeef729d_k.jpg

Kép: Flickr

Azóta hosszú évtizedek teltek el, a kutatók pedig követték az egykori gyerekek életútját és az egyszerű tesztből mára az önuralommal kapcsolatos komoly összefüggésekre derült fény, amiket kísérletekkel is igazoltak. A kötetben ezeket a következtetéseket könnyen olvasható és érthető stílusban foglalta össze az egykori pillecukorteszt atyja, Dr. Walter Mischel.

A kutatások nem csak azt bizonyították, hogy aki gyermekkorában kitartó, az később is az marad, hanem arra derült fény, hogy léteznek olyan technikák, amikkel bárki fejlesztheti önuralmát. Az önfegyelem ugyanis minden jövőbeli siker alapja, viszont gyakran olyan nagy a jelen kísértése, hogy elképesztő erőfeszítésnek tűnik ellenállni neki. De igazság szerint a legtöbb dolog a hozzáálláson múlik és ez esetben úgy tűnik, az akaraterő lehet stratégia és motiváció kérdése - amik nélkül viszont felesleges komolyabb változtatásba belekezdeni.

Folyamatosan derülnek ki az emberi lélekről izgalmas felfedezések. Miközben szeretnénk azt hinni, hogy következetesek vagyunk az élet minden területén, bizony érhetnek minket meglepetések, ugyanis ez nem igaz. Aki szorgalmasan, kitartóan dolgozik, tanul és halad a karrierje során, arról hajlamosak vagyunk hinni, hogy az élete minden más területén megbízható. Pedig ez közel sincs így. Attól, hogy valamiben tudunk kitartóak lenni, nem jelenti azt, hogy ez mindenre érvényes, főleg, ha nem is igazán akarjuk. Gyakori példa a könyvben a magas rangú tisztviselő (Bill Clinton), aki viszont magánéletében hűtlen, és persze le is bukik. Mindig a jövőt nézve kitartónak lenni nem is mindig lehetséges és néha szükség van arra a bizonyos gyors jutalomra - na persze nem az előző példát követve. Ugyanakkor több hátrányos helyzetű gyermek sorsa is a kötetbe került, akik jobb iskolába kerülve, pozitív visszajelzéseket és odafigyelést kapva, képessé váltak komolyan venni a tanulást és végül karriert befutni. 

Nekem különösen sokatmondó volt az a fejezet, ami az érzékenyebb, elutasítást rosszul kezelő emberek (khm.) nehezebb élethelyzeteinek megoldására irányul. Vannak, akik túlságosan beleássák magukat egy fájdalmas szituációba és míg a pszichológia általában úgy tartja, hogy a problémáknak a mélyére kell merülni és feldolgozva továbbjutni rajtuk, Dr. Mischel szerint ezeknél a típusú embereknél talán jobban működik, ha képesek kívül helyezni magukat a konfliktuson és nem felőrölni magukat bennük. Elménk tehát sokkal többre képes, mint gondolnánk, akarat kérdése az egész. :)