Karantén-project - hat könyv, amikkel könnyebb a bezártság

Azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetet csak akkor lehet kezelni, ha komolyan vesszük, amit szerintem minden felelősséggel gondolkodó ember képes felfogni. A pánikolás és folyamatos hírolvasás helyett viszont ideje lenyugodni és elmenekülni - legalább képzeletben a gondok elől.

Összeírtam egy végtelenül szubjektív ajánlót olyan könyvekből, amik könnyedén elérik, hogy egészen máshol érezzük magunkat, ha már nagyon unalmas és fárasztó a négy fal között.

person-reading-book-2898207.jpg

Fotó: Pexels

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

A szerelmesregény, aminek a főszereplőjébe anno belezúgtam, mint ama emlékezetes vak ló a gödörbe. Will helyes, okos, humoros, viszont egy baleset következtében nyaktól lefelé la van bénulva, ezért állandó ellátást igényel. Talán nem meglepő, hogy mikor a kissé szeleburdi főhősnő, Lou betoppan hozzá, az egyetlen vágya, hogy ne terheljék többé az élet nyűgjei. Film is készült belőle, de a könyv simán veri.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Szintén egy szerelmesregény, ami Emmi és Leo e-mailezéséből tevődik össze. Hőseinknek azonban egy komoly akadállyal kell szembenézniük, ami miatt egyáltalán nem biztos, hogy sikerül a nagy egymásra találás. A regény nem egy mestermű, de a kémia, ami a két szereplő között létrejön, sugárzik a szövegből és ez igazán nem mindennapi jelenség. A jelenlegi helyzet tapasztalata azt mutatja, hogy napjaink kapcsolatai is az online térben tudnak elkezdődni legkönnyebben.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak

Volt egy Backman korszakom, amikor csak úgy faltam a könyveit, alig tudtam leállni vele. Az első és talán a legjobb Ove volt, ez a morcos öregember, aki igazából csak kívülről ijesztő, mint mindenki, aki sokat veszített és nehezen találja az élet értelmét. Ovénak az új szomszédai jelentik a legnagyobb kihívást, akik állandóan felbukkannak, ezért sehogyan sem tudja végrehajtani tervét. Backman olyan profin játszik az érzelmeinkkel, hogy csak hüppögünk a meghatottságtól, és újabb dózis után sóvárgunk.

Emma Donoghue: A szoba

Ez nem egy könnyed történet, de arra ideális, hogy bemutassa, van sokkal rosszabb is két hónap karanténnál, mondjuk hét év raboskodás egy anya számára, akinek fia egy erőszaktevőtől született és azóta is bezárva élnek egyetlen szobában. A regény elbeszélője a kisfiú, aki elmeséli, milyen az életük a külvilághoz fizikailag közel, valójában mégis óriási távolságra. És az is kiderül, van-e kiút a bezártságból.

Gilliann Flynn: Holtodiglan

Olvastam pár thrillert, de számomra egyik sem volt olyan hatásos, mint a Holtodiglan. Nick és Amy látszólag boldog házasságban élnek, ám egyszer csak a szépséges és okos nő eltűnik. Az első számú gyanúsított ilyen esetben szinte mindig a férj és Nick viselkedése alátámasztani látszik az elméletet.  De vajon tényleg eltette láb alól a feleségét? Párhuzamosan olvashatjuk Amy naplóját és Nick vallomását, és a két nézőpont ütközése közben csak a kétely növekszik, mi történhetett valójában?

J.K. Rowling: Harry Potter - újra és újra és újra

Talán most van az az időszak, mikor a legjobban esik, ha beszippant egy teljesen más világ. Harry Pottert és barátait azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek. Az a hét kötet a könyvespolcon minden egyes alkalommal elvarázsol, még ha kívülről tudjuk is a cselekményt, Rowling univerzuma utánozhatatlan, merüljünk el benne ismét!