Nyakunkon a március és én újfent alig győztem válogatni, hogy a sok-sok jó program közül megtaláljam a legjobbakat. Persze ez lehetetlen küldetés, hiszen ahány ízlés, annyi pofon. De jöjjön a is a hónap kihagyhatatlan programjainak ajánlója.

Március 1. 18.00

Foglalkozása: Oknyomozó

Szerintem az oknyomozás az újságíró szakma csúcsa. Eseteket felgöngyölíteni, amik általában közéleti, politikai jellegűek, és amikről senki nem akar beszélni, pedig mindenkit érintenek - egy igazán különleges és gyakran veszélyes terület. A Katona József Színház szervezésében híres magyar oknyomozó újságírók beszélgetnek munkájukról. Az apropó az Anna Politkovszkaja életéről és haláláról szóló színdarab, Az átnevelhetetlen.

Helyszín: Katona József Színház, 1052 Bp. Petőfi Sándor u. 6. 

A beszélgetésre a belépés díjtalan.

Facebook link

Március 5. 17.00

Fehér Boldizsár: Vak majom könyvbemutató és dedikálás

Tavaly Margó-díjat nyert Fehér Balázs regénye, amiben az élet nagy kérdései kerülnek előtérbe, kellő mennyiségű humorral fűszerezve. Az eseményen Turi Tímea beszélget a szerzővel.

Helyszín: Bookline, 1117 Bp. Móricz Zsigmond Körtér 2.

Facebook link

Fotó: Pixabay

Március 6. 19.00

Várkert Irodalom Extra - Pilvaker

A Red Bull Pilvaker lassan hagyománnyá növi ki magát. Minden év március 15-én felhangzanak a forradalmat megidéző versek - 21. száadi módon rappesen, poposan eldalolva, hátha megértik a mai fiatalok is, hogy a szabadságért minden korban meg kell harcolni. Akinek viszont már nem jutott jegy a koncertre, még mindig elmehet a Várkert Bazárba, ahol a Pilvaker lesz a téma, a fellépők pedig: Takács Ákos, Szabó Simon, Delov Jávor, Lábas Viki, Trokán Nóra és Farkas Izsák.

Helyszín: Várkert Bazár, 1013 Bp. Ybl Miklós tér 2-6.

Jegyár: 1990 Ft

Facebook link

Március 12. 17.00

Grecsó Krisztián: Magamról többet - dedikálás

Azt hiszem, ennek a blognak a legelső posztjában írtam Grecsó Krisztián Vera című regényéről, ami nem nyerte el a tetszésemet. Csakhogy kis hazánk egyik felkapott író-fenegyereke ezúttal verseskötettel lepi meg a nagyérdeműt, ezért aztán tőlem is kap egy újabb esélyt, kíváncsian várom, hátha ezúttal nem csak a borító lesz szép.

Helyszín: Írók boltja, 1061 Bp. Andrássy út 45. 

Facebook link

Március 14. 19.30

Egy tenyér, ha csattan

Mit is írhatnék egy világhírű regény színpadi adaptációjáról, amit még olvasni sem volt szerencsém? Azt, hogy meg kell nézni, mert az 1961-ben kiadott könyv a mai napig komoly aktualitásokat feszeget. Lehetséges-e kitörni a társadalmat igencsak meghatározó sematikus gondolkodásmódból, és hogyan?

Helyszín: Mozsár Műhely, 1061 Bp. Nagymező u.21.

Jegyár: 2900 Ft

Facebook link

Március 19.18.00

Az irodalom visszavág

"Az irodalom menő és életbevágó." Én ezt tudom. De mi van azokkal, akik nem? Nos, nekik írta meg Nényei Pál Az irodalom visszavág című könyvét, amiből eddig három kötet jelent meg és bárki megértheti belőle, miért tudnak csodálatosak lenni még a kötelezők is. A programon Nényei Pállal Budai Csilla irodalmár fog beszélgetni, remélem szóba kerül a NAT is...

Helyszín:Óbudai Platán Könyvtár, 1031 Bp. Arató Emil tér 1.

A program ingyenes.

Facebook link

Erre a hónapra a bónusz program ismét nem az irodalomról, hanem ezúttal a fényképészetről szól, hiyzen idén is megrendezésre kerül a Budapesti Fotó Fesztivál, ami már február 28-án megnyílik. Nemzetlözi és hazai fotóművészek zseniális kiállításai lesznek megtekinthetők több helyszínen is. Engem Paolo Ventura: Velencei történetek című tárlata különösen lázba hoz, ezeken a képeken ugyanis találkozik a valóság és a fantázia, ennél izgalmasabbat pedig nehéz kitalálni.

Link

Szép márciust és jó szórakozást mindenkinek!

Kinek mi a boldogság, és a 21. században vajon mennyi lehetősége van egy nőnek megtalálni önmagát?  Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgat Hidas Judit könyve, a Boldogság tízezer kilométerre. A novellafüzér egy nő, nevezetesen Anna életéből emel ki egy-egy meghatározó eseményt. Viszonylag későn döbben rá, hogy elveszett a családanya-feleség szent szerepkörökben és mire rájön, hogy ő igazából nem erre vágyik, képtelen kitörni a maga köré zárt aranykalitkából. Ezért inkább folyamatosan győzködi magát, milyen szép családja, biztonságos élete van és az örök klasszikust mantrázza: másnak ennyi sem jut. Mégis talál magának olyan hobbit, amit igazán tud élvezni, az viszont bosszantja, hogy a férje nem tud osztozni a lelkesedésén. Őt is legszívesebben elhagyná, mert csak zavarja a jelenléte is, de olyan rendes ember, másnak ilyen se jut.

A novellákból kiderül, hogy így is lehet élni. Állandó kompromisszumokkal, önnyugtatással és olyan gondolatokkal, hogy az ember megijed saját magától - de lehet.

Sokaknak fontosabb, hogy megfeleljen a családnak, a közösségnek, az általános elvárásoknak, mint saját maguknak. Elvégre mindenki mindent jobban tud, és ha egy nő kicsit sem hisz magában, akkor hiába az állandó önmarcangolás, minden marad a régiben.

Fotó: Pixabay

Anna állandó lelkifurdalással küzd, mikor a gyerekeiért mindent feláldozó anya szerepe az önkiteljesedéssel kerül szembe. Igyekszik mindent megtenni, hogy a gyerekei megkaphassák, amire szükségük van, főleg és elsősorban az anyukájukat. Viszont a felszín alatt megbújó indulatok, amik Anna saját vágyairól szólnak, a sok visszafojtás után kitörnek és természetesen a leggyengébben csattannak, a gyereken. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a szülőség és a saját élet között, pláne, hogy a társadalom még mindig ferdeszemmel nézi azokat az anyákat, akik nem állandóan a csemetéjüket babusgatják, vagy a tűzhely mellett élik ki magukat, hanem vannak önálló elképzeléseik is.

Egy kisváros viszonyaihoz képest Anna még így is viszonylag sokat képes kihozni a helyzetéből, persze ez nagyon messze van attól, amit ideálisnak lehetne nevezni. Nehéz bízni magunkban, az érzéseinkben, amik azt jelzik, valami egyáltalán nem jól működik, ha a környezetünk és egy egész társadalom azt sulykolja, maradj a fenekeden, és ne akarj több lenni, mint a nagy átlag, még a végén a többi nő is rájön, hogy létezik másik út, és akkor vajon mi történik?

Az a bizonyos Norbi-botrány nálam is kiverte a biztosítékot, viszont meghallgatva ezzel a jóemberrel készített indexes interjút, nem tudom nem látni a részben meglévő igazát, miszerint az emberre a hiúságán keresztül lehet hatni. Abban igaza van, hogy mindenkiben van hiúság, viszont amennyire büszke lehet az ember a kinézetére, aki nem látja magát szépnek, azt pont ilyen lendülettel sárba lehet tiporni. Egy ilyen bántó és megalázó beszéd legfeljebb egy villámdiéta erejéig fog hatni, aminek ha vége, már másznak is vissza a kilók, negatív gondolatokkal nem lehet hosszú távon pozitív változást elérni.

Valószínűleg mindenki szeretne jól kinézni, de vannak olyan élethelyzetek, mikor az utolsó utáni helyen áll, hogy éppen hány kiló plusz van rajtunk, annyi a dolgunk. Egy, vagy több gyerek, plusz munka, plusz háztartás, plusz párkapcsolat esetén bizony valamit el kell engedni, mert egy nap még mindig csak 24 óra, és ha folyamatos a pörgés, az elem hamarabb lemerül, mint azt várnánk. 

Kb. 16 évesen híztam meg és azóta sem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok, hiába ment le azóta már 20 kiló, az ételekkel még mindig nem sikerült egészséges viszonyt kialakítanom. Hízékonyan és édesszájúan próbálom úgy becsempészni a nasit az életembe, hogy ne jöjjenek a zsírpárnák, viszont mindig bűntudattal tekintek vissza a lekváros fánkra, ami egy-két percre megédesítette az életemet…

Kép: Pixabay

Ezek után kínos, avagy sem, bevallom, nekem mindig az adott motivációt a változáshoz, hogy valakinek tetszeni akartam. Ezért kezdtem el tavaly sokkal jobban odafigyelni arra, mit eszek és mikor, és főleg arra, hogy rendszeresen mozogjak, ami eleinte felért egy kínzással. Mikor az embernek minden ellustult kis izma tiltakozik az ellen, hogy használják, könnyen feladhatja az egészet - kivéve, ha kitart és hamarosan látja, hogy erősödik, hogy a puha részek keményednek, és a tükörbe is egyre kellemesebb belenézni. Ráadásul a mozgás felszabadít egy csomó boldogsághormont, és egy idő után már szinte meg sem lehet lenni nélküle. Így alakult, hogy már nem másnak, sokkal inkább magamnak akarok megfelelni, miközben élvezem a mozgás felszabadító perceit. Node van itt egy sokkal érdekesebb történet is, aminek az elbeszélője Kelsey Miller.

30 évesen írta meg könyvében, hogyan lett dagi lány, mennyi diétát próbált ki hasztalanul és milyen lelki okai voltak annak, hogy az ételekben keresett menedéket. Nemrég fejeztem be ezt a klassz kis könyvet, aminek nagyon nem akartam, hogy vége legyen, a címe: Big girl.

Kelsey végül megtalálta a kiutat, aminek segítségével rendbe tudta hozni az ételekhez fűződő viszonyát. Igazából egy rettenetesen egyszerű, de a mai világban mégis nehezen megvalósítható formáját találta meg az étkezésnek, az egész annyiból áll, hogy figyeljük saját magunkat és legyünk jelen az életünkben, egyszerűnek hangzik, nem? Mikor információk, benyomások milliói zúdulnak ránk, általában észre se vesszük, mit eszünk meg és mennyit, mert nem figyelünk testünk jelzéseire. Nehéz úgy leülni, hogy nem nyomkodjuk a telefont, nem nézzük a monitort, nincs semmi háttérzaj, csak… eszünk.

Kelsey kíméletlen őszinteséggel tárja fel gyerek-, tinédzser-, sőt fiatal felnőttkori nehézségeit. Azt hiszem, óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy világgal ossza meg, hogy hiába szeretett volna gyerekkora óta színész lenni, nem sikerült, mert a súlyfeleslege miatt sosem lehetett volna Júlia. Vagy hogy milyen önbizalom nélkül párt remélni, miközben azzal biztatod magad, hogy majd ha vékony és szép leszek, ha már elértem valamit az életben, majd ha minden tökéletes lesz, akkor.

 Mégis megtalálta az útját, sikeres író lett belőle és a szerelem is beköltözött az életébe. Ez mégsem egy lányregény, mert az élet bizony sok összetevős és mindig lesznek új kihívások és nehéz korszakok, amiket meg kell oldani, happy end nem létezik.

 A Big girl humoros, ironikus, sírva nevetős történet, Kelsey pedig egy igazán szerethető lány, akinek volt bátorsága és kitartása változtatni amin tudott, miközben elfogadta, hogy ő úgy jó, ahogy van. Ez az, ami sokkal nehezebb, mint leadni 20 kilót.

Hiába rövid hónap a február (bár idén éppen szökőév van), most is lesznek nagyon izgalmas programok, úgyhogy ha csak el nem fúj a szél (nem, mert nem Mary-nek hívnak, csuda és esernyő sincs raktáron), most is irány a város!

Fotó: Pixabay

Február 1-től

Az első programnak nincs irodalmi vonatkozása és még a csapból is ez folyik, de nem bírom ki, hogy meg ne említsem a zseniális graffitis, Banksy kiállítását. Ő az a máig ismeretlen úriember, aki képeivel száll szembe modern világunk visszásságaival. Legyen szó a fogyasztói társadalomról, globális felmelegedésről, vagy politikai visszaélésekről. Mindezt pedig naiv könnyedséggel, hogy mindenki értse, mert a részese, ha akarja, ha nem.

A kiállítás április 30-ig látogatható. Helyszín: Tesla Loft, Kazinczy u. 21.

Jegyárak: 3800-4900 Ft. Itt

Február 11. 19.00

Elle société talks - Szabadság/határok

Izgalmas beszégetés félelmekről, határokról, bátorságról Borbély Alexandra színésznővel, Kafia Mahdival, aki szomáliai menekültből lett modell Magyarországo,n és Klein Dávid expedíciós hegymászóval. Azt hiszem, igazán hiteles történeteket fogunk hallani a témával kapcsolatban. 

Helyszín: Bp. 1051 Sas u.15.

Jegyár: 2450 Ft 

Facebook link

Február 14. 20.00

Kéj-est

Valentin-nap: Szívecskés párnák, giccses bögrék, hervadó vörös rózsák? Ne már! Nyáladzás helyett egy igazán belevaló program, ahol mindenki csak arra fog gondolni, és közben nagyon jól szórakozik Horváth Kristóf slammer és Bakos Bettika előadásán. Irodalom, zene és erotika, mesterhármas.

Helyszín: Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, Bp. 1121 Zugligati út 64.

Jegyár: 2400 Ft

Facebook link

Február 17. 20.00

Story Slam No. 5. "A Családban marad"

Slamből sosem elég. Ebben a hónapban a téma a család, titkok, hovatartozás. Ha mindenki előszedi a gyerkkori sérelmeit, kemény lesz, és kihagyhatatlan. 

Helyszín: Mika Tivadar Mulató Bp. Kazinczy u.47.

A belépés díjtalan, italok féláron 

Facebook link

Február 18. 17.00

Könyvbemutató: Diana Plichthofer: Válás- Elválás, leválás, elszakadás

Mindenki életében vannak olyan helyzetek, mikor elszakad valakitől. Nem biztos, hogy akar, de lehet, hogy nagyon is, ez mindenképp egy olyan trauma, amin nem könnyű magunkat túltenni, de az érési, fejlődési folyamatunk része. Igazán kíváncsi vagyok erre a könyvre. Szegő Andrea klinikai szakpszichológus,
a könyv fordítója és Major Adrienne pszichiáter fogják bemutatni.

Helyszín: Írók boltja Bp. 1061 Andrássy út 45. 

Facebook link

Február 25. 18.00

Dragomán György irodalmi estje

Az egyik legnépszerűbb kortárs írónkat vehetjük szemügyre egy este erejéig (ez az idétlen lányos sikoly helye lenne, tessenek hozzáképzelni)! A pusztítás könyve, Rendszerújra, A fehér király... nem is értem, miért nem olvasok több Dragomán regényt. No, ami késik, az ugyebár a bkv, meg a vonatok, de nem baj. Az íróval Vass Norbert (??? - shame on me) szintén író fog beszélgetni.

Helyszín: Óbudai Platán Könyvtár Bp. 1031 Arató Emil tér 1.

A belépés díjtalan.

Facebook link

 +1 Február 22.18.00

NagyÁrpi. Ráskó Eszter önálló estje - vendég: KAP és Ács Fruzsi

Jó, végképp nem irodalom, de szórakozni is kell néha...Ráskó Eszter stand up komikust elég hamar sikerült felfedeznem magamnak és rögtön rettenetesen megszerettem a stílusát. Az az ön- és mindenki másra is kiterjedő irónia, amivel ez a nő rendelkezik és még elő is tudja adni... na igen, mindenki nézzen Ráskó Esztert, nem fogja megbánni.

Helyszín: MOMkult, Bp. 1124 Csörsz u. 18. 

Jegyár: 3900-4900 Ft

Facebook link

Tavaly indult el a Lapozz a 99-re! podcast, ami Szabados Ági újabb olvasást népszerűsítő projektje a Nincs Időm Olvasni Kihívás mellett. Bevallom őszintén nem lett a kedvencem, bármennyire is szerettem volna. Először elmesélem, hogy néz ki egy-egy rész, utána pedig az is kiderül, miért nem működik nálam.

A műsorok rövidek és velősek. Kb. 30 perc az egész és 3 részből áll. Az eleje a főrész, amikor Ági egy ismert szerzővel beszélget frissen megjelent könyvéről pl. Krusovszky Dénessel, Jakupcsek Gabriellával, vagy más izgalmas könyves témáról beszélget egy szakértővel, pl. Irvin D. Yalomról, Szabó Magdáról, vagy Esterházy Péterről.

A következő etapban egy híres ember ­­­­- általában színész - mondja el, mi élete könyve. Nagyjából úgy kezdődik, hogy "Ez a könyv megváltoztatta az életemet, mert… " És akkor hallunk egy szép történetet arról, hogy egyetlen könyv mekkora jellemformáló erővel bír. Ami nettó marhaság, mert egy könyv senkinek nem mondja meg, hogy akkor most, ha ezen és ezen változtatsz, minden szép lesz. Nem. Ha majd jó sokat olvastál és rájössz, hogy ez mind zseniális, de továbbra sem tudsz semmit az életről és annak működéséről, annyit biztosan megértesz, hogy ilyen műsorblokkokat teljesen értelmetlen csinálni. 

Az utolsó részben maga Ági ajánl egy könyvet, ami minimum letehetetlen.

Fotó: Flickr

Szinte a kezdetektől követem a podcastet, de a mai napig kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt állandóan hallgatnám, mert érdekes, aktuális témákhoz nyúl hozzá Ági, a könyves ízlése nekem nagyon tetszik és médiaszemélyiség lévén a meghívott vendégei mindannyian izgalmas emberek. 

Csak maga műsor ne lenne olyan esetlen.

Attól a szövegtől, ami a régebbi adások elején mindig elhangzik, miszerint ők majd jól megmondjak mit olvassunk és mit ne olvassunk, hogy ne legyen több rosszul választott könyv -  falra tudnék mászni. Ajánlani lehet és szép dolog is, de nekem senki ne mondja meg, mit olvassak el és mit ne, mert sérti a szabad választás lehetőségét, ami gátolja a logikus és kritikus gondolkodást. Akinek ez hiányzik, az könnyen befolyásolhatóvá válik és egyszer a saját döntésein fog leginkább meglepődni.

Én nagyra értékelem Ági munkásságát, amiért igyekszik az olvasást népszerűsíteni, de akik valamiért nem olvasnak, kötve hiszem, hogy ettől a műsortól kedvet kapnának. Egy klassz podcasthoz ennél jóval kevesebb modorosságra, és több humorérzékre lenne szükség.

A 30 perc műsoridőt is keveslem, főleg 3 témára, mire belemerülnénk az egyikbe, már vége is van, pedig bőven lehetne még miről beszélni.

Így aztán időnként meghallgatom Ágiékat, de nem tudok annyira lelkesedni értük, mint mondjuk a Popkult, csajok, satöbbiért, amiben két nagyon szeretetreméltó anglomániás nő igazán motiválóan beszélget nemcsak popkultúráról, hanem egy csomó izgalmas témáról. Viszont aki szeretne, ne habozzon, hanem nyugodtan lapozzon a 99-re (jelentsen bármit is ez a cím, a megfejtéseket levélben várjuk az Olvasásproject, 1056 Budapest Kritikusnaklenninéhafáj utca 13. címre.)

Mikor megpillantottam a Pillecukorteszt című könyvet, először egyáltalán nem a pszichológiára asszociáltam, hanem gyerekkorom egyik kedvenc édességére, ami pasztellszínű, puha és ragacsos. Szinte láttam az átlátszó fóliát, amire egy lepkét rajzoltak, az illatát pedig a mai napig fel tudom idézni... csak van vagy 1000 kalória. Már jó régóta nem élek vele, többek között ennek a csodás tulajdonságának köszönhetően, de nem tudom, ha annak idején részt vettem volna a teszten, vajon átmegyek-e rajta

A 60-as évek egyik leghíresebb pszichológiai kísérletét óvodáskorú gyerekekkel végezték el, miközben azt figyelték, hogy a gyerekek képesek voltak-e várakozni a nagyobb jutalomért, vagyis a két pillecukorét, vagy lecsaptak az azonnali jutalomra, ami egy pillecukor volt. És mindezt hogyan tették?

Kép: Flickr

Azóta hosszú évtizedek teltek el, a kutatók pedig követték az egykori gyerekek életútját és az egyszerű tesztből mára az önuralommal kapcsolatos komoly összefüggésekre derült fény, amiket kísérletekkel is igazoltak. A kötetben ezeket a következtetéseket könnyen olvasható és érthető stílusban foglalta össze az egykori pillecukorteszt atyja, Dr. Walter Mischel.

A kutatások nem csak azt bizonyították, hogy aki gyermekkorában kitartó, az később is az marad, hanem arra derült fény, hogy léteznek olyan technikák, amikkel bárki fejlesztheti önuralmát. Az önfegyelem ugyanis minden jövőbeli siker alapja, viszont gyakran olyan nagy a jelen kísértése, hogy elképesztő erőfeszítésnek tűnik ellenállni neki. De igazság szerint a legtöbb dolog a hozzáálláson múlik és ez esetben úgy tűnik, az akaraterő lehet stratégia és motiváció kérdése - amik nélkül viszont felesleges komolyabb változtatásba belekezdeni.

Folyamatosan derülnek ki az emberi lélekről izgalmas felfedezések. Miközben szeretnénk azt hinni, hogy következetesek vagyunk az élet minden területén, bizony érhetnek minket meglepetések, ugyanis ez nem igaz. Aki szorgalmasan, kitartóan dolgozik, tanul és halad a karrierje során, arról hajlamosak vagyunk hinni, hogy az élete minden más területén megbízható. Pedig ez közel sincs így. Attól, hogy valamiben tudunk kitartóak lenni, nem jelenti azt, hogy ez mindenre érvényes, főleg, ha nem is igazán akarjuk. Gyakori példa a könyvben a magas rangú tisztviselő (Bill Clinton), aki viszont magánéletében hűtlen, és persze le is bukik. Mindig a jövőt nézve kitartónak lenni nem is mindig lehetséges és néha szükség van arra a bizonyos gyors jutalomra - na persze nem az előző példát követve. Ugyanakkor több hátrányos helyzetű gyermek sorsa is a kötetbe került, akik jobb iskolába kerülve, pozitív visszajelzéseket és odafigyelést kapva, képessé váltak komolyan venni a tanulást és végül karriert befutni. 

Nekem különösen sokatmondó volt az a fejezet, ami az érzékenyebb, elutasítást rosszul kezelő emberek (khm.) nehezebb élethelyzeteinek megoldására irányul. Vannak, akik túlságosan beleássák magukat egy fájdalmas szituációba és míg a pszichológia általában úgy tartja, hogy a problémáknak a mélyére kell merülni és feldolgozva továbbjutni rajtuk, Dr. Mischel szerint ezeknél a típusú embereknél talán jobban működik, ha képesek kívül helyezni magukat a konfliktuson és nem felőrölni magukat bennük. Elménk tehát sokkal többre képes, mint gondolnánk, akarat kérdése az egész. :)

Még októberben a Margó fesztiválon teljesen véletlenül sikerült megnéznem egy beszélgetést Jón Kalman Stefánssonnal. Azért keveredtem oda, mert vonzott a tömeg, hogy milyen sokan kíváncsiak erre az emberre és nagyon tetszett a könyvek borítója… Akkor hallottam először a Menny és pokol trilógiáról, erről a csodálatos regényfolyamról, ami a 20. század eleji Izlandon játszódik, ahol akkoriban még nem a maihoz hasonló jólétről szólt az élet. Sokkal inkább halászatról, tengerről, hegyekről, szélről és hidegről, tehát a természetről, aminek akkoriban mindenki ki volt téve és az embernek meg kellett tanulnia együtt élnie vele. Ilyen meglehetősen életszagú körülmények között igazán meglepő, ha valaki máshogyan gondolkodik, mint a többiek, versekről, irodalomról, az élet értelméről… Abban a földhözragadt világban főszereplőnk, "A fiú" egy egészen különleges fiatalember, aki nem sokáig képes a halászok életét élni, miután legjobb barátja meghal. Onnantól rövid idő alatt több kalandban lesz része, mint másnak egész életében, egy életnyi kaland, 1100 oldalon. 

Azt hiszem, még kicsit nehezen tudok elvonatkoztatni Stefánsson stílusától, annyira magával ragadó, hogy akaratlanul is felszínre törnek a már-már bölcsességnek számító gondolatai. Pedig én nem nagyon szoktam értékelni, ha valaki megmondja a tutit, mert a legtöbb ilyen mondat olyan közhelyszerű, amire az egyszeri olvasó csak annyit tud reagálni, hogy aha, ez tényleg így van. Stefánsson viszont úgy süti el az elmésségeket, hogy muszáj rajtuk gondolkozni. Gyakorlatilag az élet minden területére van olyan mondata, amit érdemes megfontolni. Én is találtam párat, amiktől most könnyebb felkelnem nap nap után, így aztán tele lett a könyv könyvjelzőkkel, a telefonom lefotózott mondatokkal, amiket boldog-boldogtalannak idézgetek, pedig ez sem jellemző.

Nem csupán a hosszúsága okozza, hogy a trilógiát nem lehet gyorsan olvasni. (Nekem három hetembe telt, szerencsére a karácsonyi időszak erre tökéletes alkalmat kínált.) Ezek ugyanis nem azok a könyvek, amiket könnyedén lehet a buszon olvasgatni. A történetnek súlya van és megköveteli, hogy leüljünk és csak rá koncentráljunk. Bele kell merülni a világába, a tengermély mondatokba, csak akkor van értelme egyáltalán nekikezdeni és végigkísérni útján ezt a fiút, ahogyan felnő és közben megért olyan dolgokat, amiket az emberek többsége valószínűleg soha.

És hogy hol van a menny és hol a pokol, arra biztosan sokan rávágnák, hogy éppen ott élünk és nagyot nem tévednének, mert itt is van, meg Izlandon is, és igazából mindenhol, ahol emberek élnek, mert mindenkinek az életében megvan mindkettő és csak egyensúlyozunk köztük, próbálva úgy alakítani, hogy kicsit talán több legyen az előbbi.

Az ömlengésért ezúttal nem engem, hanem ezt az izlandi úriembert tessék okolni, aki megírta az egyik legszebb regényt, amit valaha volt szerencsém olvasni. Most először, de biztosan nem utoljára.

Boldog új évet mindenkinek! Arra gondoltam, megalapozom ezt az évet egy újdonsággal és minden hónap elején keresek néhány olyan irodalomhoz köthető programot, ami igazán jónak ígérkezik.

A Facebook eseményeket nézegetve hamar feltűnt, hogy rengeteg izgalmas esemény akad és nem volt egyszerű kiválasztani belőlük csupán néhányat. Íme tehát a szűkített lista, ami olyan programokat tartalmaz, hogy én - aki hajlamos vagyok haldokolni, ha a téli hidegben egy tízperces utat meg kell tennem - ezek közül, bármelyikért felvenném a bundabu... izé, bélelt bakancsot. :)

Fotó: Pixabay

1. Fordítsunk! - Néha egy kicsit belehalunk az irodalomba

Január 10. 17-18.30 

A könyvek hatással vannak ránk. No, de ha az egyszeri olvasóból is képesek komoly érzelmeket kiváltani, mi a helyzet vajon a műfordítóval, aki egészen bensőséges viszonyba kerül a szöveggel?Tótfalusi Ágnes műfordító, Imrei Andrea műfordító, irodalomterapeuta és Péczely Dóra irodalmi szerkesztő fognak beszélgetni az irodalom és a fordító lelkének viszonyáról.

Helyszín: Magvető Café 1074 Bp. Dohány utca 13.

A belépés díjtalan.

Facebook link

2. Kulcsember- Nyáry Krisztián

Január 11. 20-21.30

Rögtön a következő este is izgalmasnak ígérkezik. Egy improvizatív előadást láthatunk, ahol Nyáry Krisztián irodalmár, író kedvenc sztorijai mellett az Itt és most társulat együttesen alakítják a történetet a színpadon. Ebből még bármi lehet.

Helyszín: 1092 Bp. Ráday utca 18.

Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött!

Facebook link

3. Páratlan Párosok

Január 13. 18-19.30 

Závada Pál és Závada Péter. Apa és fia. Mindketten az irodalmi élet megkerülhetetlen, zseniális alakjai. De hogyan jutottak idáig? Hogyan lett a szociológusból író, és milyen utat járt be az apa úgymond árnyékában a fia? Kihagyhatatlan beszélgetésnek ígérkezik, a moderátor Váradi Júlia lesz.

Helyszín: 1073 Bp. Kertész utca 29. Babérliget Könyvesbolt

Az eseményre jegyek a helyszínen kaphatók (3000 Ft) és előtte regisztrálni is kell.

Facebook link

4. A védőbeszéd 

dialógus - mint monodráma Platon:Szókratész védőbeszéde alapján

Január 15. 19.30-21.00

A hónap közepe nagyon zsúfoltnak tűnik. Hiába, akkorra már mindenki túl van a Karácsony okozta sokkon és a szilveszteri kijózanodáson is.

Ez a monodráma… el se tudom képzelni, hogyan fog kinézni, ugyanakkor elképesztően kíváncsi vagyok Makranczi Zalán egyszemélyes előadására, ami erősen reflektál korunk eseményeire is. Platon idézete nálam mindent visz: „A vizsgálódás nélküli élet/ nem emberhez méltó élet.”

Helyszín: RS9 Színház 1075 Budapest Rumbach S. u. 9.

Jegyár: 2900 Ft

Link

5. Történeteink - Jakupcsek Gabriellával és Dr. Pászthy Beával

Január 20. 19-21.00

Végeredményben a történeteink határoznak meg minket, mindaz, amit megéltünk, a szomorúak, a vidámak, és minden, ami érzelmeket váltott ki belőlünk. Jakupcsek Gabriellát szerintem nem kell bemutatni senkinek, viszont az ő történetei, amik új kötetében (Nagy levegő) is megjelentek, bárki számára izgalmasak lehetnek. Szintén érdekes, ahogyan egy gyermekpszichológus látja a mai fiatal generáció problémáit és mindehhez még Pászthy Bea az irodalomterápia hatásáról is beszélni fog.

Helyszín: New York Café, 1073 Bp. Erzsébet krt.11.

Belépő: 1800 Ft
Jelentkezés: newyorkprogram@cafeandevent.eu

Facebook link

6. Slam Poetry Est

Január 22. 20-21.00

A Slam poetry egy viszonylag friss műfaj, ami ötvözi a költészetet a rappel és az előadóművészettel, igazán szórakoztató formában (kicsit hosszabban kifejtve). Kis hazánkban nagyon szépen terjed a műfaj és túlzás nélkül állíthatom, igazi remekművek születnek. Aki nem hiszi, járjon utána!

Helyszín: Barlang 2000 Szentendre Duna korzó 18.

A belépés díjtalan.

Facebook link

7. Asztali beszélgetések….- Az egyetlen Földért

Január 30. 18-19.30

Aki nem hitte el, mekkora a felelősségünk  a Földünkért, az utóbbi évben talán az is belátta. A következő beszélgetés is ezt a témát járja körül, egy kicsit más szemszögből, mint ami általános. Boldizsár Ildikó meseterapeuta új kötetében a világ különböző részeiről gyűjtött népmeséket az ember és természet kapcsolatáról és arról, milyen gondolkodásmódot érdemes átadni a következő generációnak.

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum 1053 Budapest Károlyi utca 16.

Belépő: Felnőtt: 800 Ft, diák, nyugdíjas: 400 Ft

Facebook link

Ennyi lenne tehát erre a hónapra, remélem mindenki talál kedvére való programot, nekem sikerült.

Bevallom őszintén, nem szoktam tekintettel lenni az ünnepekre olvasás szempontjából (sem). A Karácsony sokaknak már csak a stresszről és a pánikról szól, hogy idejében meglegyen minden, a tökéletes ajándékok, a tökéletes vacsora, a tökéletes bejgli.

Úgy érzem, csupán a lényeg veszik el, a közösen eltöltött idő öröme. Pontosan erről szól az a kisregény, amit kb. 2 óra alatt el lehet olvasni és mégis óriási klasszikussá vált. Charles Dickens Karácsonyi éneke pontosan olyan aktuális manapság, mint megjelenése évében, 1843-ban.

Fotó: Pixabay

Egy tanmese a kapzsi, vénemberről, Scrooge úrról, aki magányosan él, mert az embereknél sokkal jobban érdekelte a pénz. Mindenkit elüldözött már maga körül, mikor egy szellem látogatta meg és lehetőséget kínált, hogy változtasson az életén.

Nem szoktam ilyen jellegű könyveket olvasni, nem szeretem, ha a számba rágják, amit már amúgy is tudok. Ha nem foglalkozol a körülötted élőkkel, magányosan halsz meg. Pont. Csakhogy kicsit más valamit tudni, és más érezni; és Dickens zseniálisan érzékeltet.

Scrooge urat három szellem kíséri el háromféle Karácsonyon. Legkönnyebben talán azokkal lehet azonosulni, amiken gyerekkorábban részt vett, hiszen a régmúlt ünnepei a legtöbb embert boldog nosztalgiával töltik el. Akkor még nem kellett sok az elégedettséghez (nekem sem, csak 2 Barbie baba, a ruhái, meg egy babaház).

Azok a Karácsonyok pedig, amik arról szólnak, hogy a jelenben is lehet vidámnak lenni, még akkor is, ha nincs 3 méteres karácsonyfa és körülötte ötven doboz ajándék – őszintén elgondolkodtatott. Mennyivel egyszerűbb és mégis derűs egy olyan ünnep, ahol csak együtt vannak és jól érzik magukat a családtagok. Talán emlékezetesebb, mint hogy mennyi használhatatlan kacatot kaptunk idén a rokonoktól.

A Karácsonyi ének nem azért klasszikus, mert egy zseniális, csavaros történetet mesél el, hanem mert minden korban emlékeztet arra, amire a karácsonyi zűrben hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy a legszebb ajándékokat nem arany vasárnap fogjuk megtalálni egymást taposva a plázában.

Boldog, békés ünnepeket kívánok mindenkinek! Jövőre találkozunk.

A Szolgálólány meséje című sorozatot szinte mindenki ismeri, szintén viszonylag köztudott, hogy Margaret Atwood eredetileg 1985-ben megjelent regényéből készült az adaptáció.

Ha valaki mégsem ismerné, egy disztópikus történetről van szó, ami a hajdani USA területén létrejött Gileád nevű államban játszódik. Az erős sugárszennyezés miatt a nők termékenysége alaposan lecsökkent, alig született gyermek. A probléma megoldására egy új szerveződés erőszakkal magához ragadta a hatalmat. Ők az állam működését egészen máshogy képzelték el, mint elődeik, a korábbi szabadság eszmék helyett konzervatív vallási alapú rendszerrel akarták helyrehozni a múlt hibáit. Ebben az új társadalmi berendezésben a nők egyetlen célja a fajfenntartás. A vezető réteg meddő párjainak pedig kiutalnak egy termékeny nőt, akinek az volt a feladata, hogy gyermeket szüljön nekik, ők a szolgálólányok.

Ennek a történetnek a folytatása készült el most, Testamentumok címmel. A cselekmény három történetszálon fut, de A Szolgálólány meséjének főszereplőjét, June-t, már csak a sorok mögött találjuk meg.

Kép: Wiki média

Az egyik elbeszélő nem más, mint a hírhedt Lydia néni, aki alapítója a nénik intézményének. Kiderül, hogy Gileád létrejöttekor a férfiak nem voltak hajlandóak a nők problémáival foglalkozni, ezért volt rájuk szükség. A nénik felügyelték a magasabb rangú lányok megfelelő erkölcsi nevelését, férjhezmenetelét, megmetszették a vadhajtásokat, amikből a szigorú neveltetés ellenére, vagy épp azért, akadt is szép számmal.

A másik két elbeszélő két fiatal lány, az ő történeteik előre láthatóan összekapcsolódnak, sőt az sejthető, hogy hogyan. Így is érdekes volt olvasni, hogy a Gileádban felnőtt Agnes és a Kanadában élő Daisy mennyire másként gondolkodnak a világról. Atwood nagyon érzékletesen írja le, hogy a két ország földrajzi közelsége ellenére, az átélt tapasztalatok milyen mélyen képesek beleivódni az emberek életmódjába és így teljesen átformálják a gondolkodásukat.

A történet szépen bontakozik ki, a vége nekem mégis összecsapott. A kalandos utazás, amin hőseink keresztülmennek, egy 90-es évekbeli akciófilm jeleneteire hajaz, nincs benne semmi különleges, de legalább gyorsan véget ér.

Elgondolkodtató volt a Testamentumok, sok felmerülő kérdést megválaszol Gileáddal kapcsolatban, betekinthetünk a Nénik világába és az is kiderül, hogyan nő fel egy lány egy ilyen rendszerben. Viszont sok terület így is kimarad, csak nagy vonalakban esik szó June-ról, a többi szereplő sorsáról pedig még ennyi sem derül ki. Arról nem beszélve, hogy Gileád története szintén elég elnagyoltan ér véget, így hiányérzettel fejeztem be a  könyvet. Atwood nagyon jól ír, de a Testamentumok nem eléggé átgondolt, vagy túl populáris akart lenni, ezért sajnos nem éri el nagy elődje színvonalát.