Az első karanténos ajánlómban olyan könyvek kaptak helyet, amik ritkán szoktak, mert kicsit könnyedebbek, mint amiket mostanában szeretek olvasni, de ettől függetlenül jó történetek, remekül megírva.

Most viszont kicsit (haha... sokkal :)) mélyebb tartalmú, zseniális könyvek következnek.

G.G. Márquez: Száz év magány

Sokkal jobb regény, mint a Szerelem a kolera idején. Egy nagy ívű többgenerációs családtörténet (nekem mondjuk már ennyi elég a boldogsághoz), ami Dél-Amerikában játszódik (a nevek nem egyszerűek, de úgyis brazil szappanoperákon edződtünk ugyebár), van benne mágia is bőven (de senki ne keresse Harry Pottert), és szerelem, szenvedély, filozófia (minden is). Szerintem kihagyhatatlan (ámen).

Robert Merle: Madrapur

Merle egy méltatlanul elhanyagolt regénye, ami nem is olyan hosszú. Egy fedélzetnyi utas egy repülőn, ami nem száll le - soha, sehol. Vajon miért? Mi lesz az utasokkal? Zseniális párbeszédek, nagyon emberi szereplők és a nagy kérdés, mi az élet értelme?

Szabó Magda: A szemlélők

Szabó Magdát gyerekkorom óta imádom. A kedvenc könyvem tőle egy nem igazán népszerű regénye, A szemlélők. Minden benne van, amiért mi magyarok olyanok vagyunk, amilyenek. Egy félbalkáni nép óriási szívvel, akik nem találják a helyüket a világban, talán mert túlságosan is keresik. Anna, a keleti lány és Roland a nyugati fiú szerelméről szól a történet. Két nagyon különböző, de egyformán sérült ember vajon képes-e meggyógyítani egymás sebeit? Nehéz könyv eleinte, aztán ha a helyükre kerültek a dolgok, egészen kitisztul a kép.

Fotó: Pixabay

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Ezt a regényt csak olyanoknak ajánlom, akik nem félnek az emberi szörnyűségeketől. Mert bizony léteznek, és néha nehéz velük szembenézni, pláne gyűlölködés nélkül, hogy közben a saját emberségünket megőrizzük. A történet a halálsoron játszódik, azokról szól, akik onnan már nem fognak kikerülni. Az egyik legszebb és legmegrendítőbb regény, amit valaha olvastam.

Jón Kalman Stefanssón: Menny és pokol trilógia

És ha már szuperlatívuszok... Nálam a tavalyi év abszolút kedvence. 1100 oldal tömény gyönyörűséges irodalom Izlandról, ahol csak esik a hó és fúj a szél és minden hegy tenger. Ráadásul nem is most, hanem vagy száz éve történt az a sok minden, a fiúval, akinek nem a halakon járnak a gondolatai, hanem költészeten, szerelmen. Aztán útrakel, nem azért, mert akar, hanem mert nem igazán tehet mást... és élete legnehezebb és legszebb időszaka vár rá. Nagyon hosszú könyv, de aki elolvassa, abban garantáltan nyoma marad.

Azt hiszem, ennyi jóság még kitart pár hétig, remélem ti is, vigyázzatok magatokra!