Olvasás project

2020.ápr.01.
Írta: Márti1987 Szólj hozzá!

És te normális vagy?

Mikor megláttam Sally Rooney regényének címét: Normális emberek, szinte éreztem, hogy ebben a történetben semmi sem lesz olyan, amit normálisnak lehetne nevezni, és ez be is jött. Valószínűleg mindenkinek mást jelent az, ha valaki normális, mégis vannak olyan alapok, amik a mai napig szilárdan tartják magukat, azt hiszem ezekhez idomult az én képem is a normális nőről, aki a harmincas éveire saját karrierrel, szerető férjjel és minimum egy, vagy több gyerekkel rendelkezik. Viszont mikor a saját képem elkészült, jött a nagy döbbenet, hogy mennyire nem illeszkedek bele.

toy-791265_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Aki hajszolja a normalitást, az valószínűleg nem tudja elfogadni, hogy kicsit más, mint a többiek. Könyvünk egyik főhőse Marianne, egy visszafogott, sokat gondolkodó rút kiskacsa, aki teljesen kilóg a gimnázium vibráló életéből, ahol többnyire az egytelen cél a népszerűség. De így is akad egyvalaki, aki meg tudja érteni. Connell barátságos fiú, akit mindenki szeret, épp ezért válik saját maga számára is érthetetlenné, miért pont emellett a fura lány mellett érzi egyedül, hogy önmaga tud lenni. Csakhogy annyira megijed ettől az érzéstől, hogy inkább hagyja veszni az egészet, mint hogy felvállalja, úgyis jön az egyetem, ami megváltoztat mindenkit. Marianne-t is, aki legalább is látszólag végre saját közegében, boldogan tölti napjait.

A két fiatal azonban sehogy sem tud elszakadni egymástól. Gyakorlatilag soha nincsenek együtt, miközben állandóan a másik látóterében, egymásba kapaszkodva sodródnak egyre mélyebbre. Többször is úgy tűnik, hogy „na végre egymásra talál ez a két szerencsétlen!”, de annyira el tudnak merülni a maguk kis önbizalomhiányos életükben, hogy egy-egy kommunikációs baki elég, hogy megint semmi  ne legyen a dologból. Én meg közben a falat kapartam már néha, hogy komolyan, erről szól a sztori? Hogy mennyire el tudják szúrni az életüket, mert nem mernek közeledni, mert túl kevélyek, mert erősnek akarnak látszani, mert senkiben nem bíznak, mert bántották őket és rettegnek, hogy az az egyetlen ember, akit tényleg és őszintén tudnak szeretni, hogy majd ő lesz az, aki végül csalódást okoz és azt talán nem is lehet túlélni. Igen, talán ez nem is akkora hülyeség.

Bennem is nagyon sokáig dúlt a vágy, hogy elhitessem másokkal, normális vagyok. Annyira akartam, hogy hagytam, hogy az énem egy fontos része háttérbe szoruljon. Aztán mikor már nagyon szenvedtem, jött valaki és azt mondta, te fura vagy és ez jó. Akkor nem értettem, mi abban a jó, hogy igazából senki nem ért meg. És talán pont ez a könyv kellett hozzá, hogy felfogjam, hiába erőlködök, csak annak a szemében leszek normális, aki pont olyan fura, mint én.

Karantén-project - hat könyv, amikkel könnyebb a bezártság

Azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetet csak akkor lehet kezelni, ha komolyan vesszük, amit szerintem minden felelősséggel gondolkodó ember képes felfogni. A pánikolás és folyamatos hírolvasás helyett viszont ideje lenyugodni és elmenekülni - legalább képzeletben a gondok elől.

Összeírtam egy végtelenül szubjektív ajánlót olyan könyvekből, amik könnyedén elérik, hogy egészen máshol érezzük magunkat, ha már nagyon unalmas és fárasztó a négy fal között.

person-reading-book-2898207.jpg

Fotó: Pexels

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

A szerelmesregény, aminek a főszereplőjébe anno belezúgtam, mint ama emlékezetes vak ló a gödörbe. Will helyes, okos, humoros, viszont egy baleset következtében nyaktól lefelé la van bénulva, ezért állandó ellátást igényel. Talán nem meglepő, hogy mikor a kissé szeleburdi főhősnő, Lou betoppan hozzá, az egyetlen vágya, hogy ne terheljék többé az élet nyűgjei. Film is készült belőle, de a könyv simán veri.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Szintén egy szerelmesregény, ami Emmi és Leo e-mailezéséből tevődik össze. Hőseinknek azonban egy komoly akadállyal kell szembenézniük, ami miatt egyáltalán nem biztos, hogy sikerül a nagy egymásra találás. A regény nem egy mestermű, de a kémia, ami a két szereplő között létrejön, sugárzik a szövegből és ez igazán nem mindennapi jelenség. A jelenlegi helyzet tapasztalata azt mutatja, hogy napjaink kapcsolatai is az online térben tudnak elkezdődni legkönnyebben.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak

Volt egy Backman korszakom, amikor csak úgy faltam a könyveit, alig tudtam leállni vele. Az első és talán a legjobb Ove volt, ez a morcos öregember, aki igazából csak kívülről ijesztő, mint mindenki, aki sokat veszített és nehezen találja az élet értelmét. Ovénak az új szomszédai jelentik a legnagyobb kihívást, akik állandóan felbukkannak, ezért sehogyan sem tudja végrehajtani tervét. Backman olyan profin játszik az érzelmeinkkel, hogy csak hüppögünk a meghatottságtól, és újabb dózis után sóvárgunk.

Emma Donoghue: A szoba

Ez nem egy könnyed történet, de arra ideális, hogy bemutassa, van sokkal rosszabb is két hónap karanténnál, mondjuk hét év raboskodás egy anya számára, akinek fia egy erőszaktevőtől született és azóta is bezárva élnek egyetlen szobában. A regény elbeszélője a kisfiú, aki elmeséli, milyen az életük a külvilághoz fizikailag közel, valójában mégis óriási távolságra. És az is kiderül, van-e kiút a bezártságból.

Gilliann Flynn: Holtodiglan

Olvastam pár thrillert, de számomra egyik sem volt olyan hatásos, mint a Holtodiglan. Nick és Amy látszólag boldog házasságban élnek, ám egyszer csak a szépséges és okos nő eltűnik. Az első számú gyanúsított ilyen esetben szinte mindig a férj és Nick viselkedése alátámasztani látszik az elméletet.  De vajon tényleg eltette láb alól a feleségét? Párhuzamosan olvashatjuk Amy naplóját és Nick vallomását, és a két nézőpont ütközése közben csak a kétely növekszik, mi történhetett valójában?

J.K. Rowling: Harry Potter - újra és újra és újra

Talán most van az az időszak, mikor a legjobban esik, ha beszippant egy teljesen más világ. Harry Pottert és barátait azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek. Az a hét kötet a könyvespolcon minden egyes alkalommal elvarázsol, még ha kívülről tudjuk is a cselekményt, Rowling univerzuma utánozhatatlan, merüljünk el benne ismét!

Holnap... inkább más könyv után nézek

Guillaume Musso neve gyakran szembejött velem az évek során és fel is tettem a képzeletbeli szerzőlistámra, mert úgy tűnt, igencsak népszerűek a regényei. Mikor legutóbb azon tépelődtem, mit kéne olvasni, újra belefutottam és ezúttal kaptam is az alkalmon, de még mindig nem tudtam, mire számítsak ettől a francia úriembertől. A könyv kiválasztásakor ezért arra hagyatkoztam, amire ilyen helyzetben szoktam: mennyire tetszik a könyv címe és borítója, valamint hány százalékon áll a moly.hun. Ilyen abszolút professzionális szűrők után esett a választásom a Holnap című regényre. Sejtelmem sem volt, hogy egy időutazós krimibe fogok csöppenni. Mivel viszonylag sokrétű a cselekmény, kicsit többet vagyok kénytelen elárulni belőle, mint általában, de amennyire lehet, igyekszem kerülni a spoilereket.

Az alaphelyzet úgy néz ki, hogy Emma, a lelkileg kissé labilis sommelier és Matthew, az özvegy filozófiaprofesszor e-mailezni kezdenek egymással - ekkor még reméltem, hogy egy jó kis e-mail regény lehet belőle, amolyan Gyógyír északi szélre jelleggel - viszont párocskánk nagyon gyorsan sort akart keríteni a találkozóra, úgyhogy ez a lehetőség kiesett. A randi viszont elmaradt, pedig mindketten a helyszínen voltak – csak éppen egy év különbséggel. Ezen a ponton jöttem lázba igazán, időutazós regény bármikor jöhet. Reménykedtem, hátha túl tudja szárnyalni Audrey Niffenegger már-már klasszikusnak számító művét, Az időutazó feleségét, amit annak ellenére imádok, hogy a százas papírzsepi nem szokott elég lennni hozzá.

time-1485384_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Szóval tovább bonyolódik a történet, mikor Matthew megkéri Emmát, aki ugyebár a múltban él, hogy mentse meg élete nagy szerelmét, Kate-et. Csak közben Emma már alaposan belezúgott a profba. Innentől kezdődik a nyomozósdi, ami rengeteg fordulatot tartogat Emma számára, akinek kb. 2 napja van, hogy megtudjon mindent a házaspárról, és meghozhassa a megfelelő döntést. És innentől a regény egy lejtmenet. Emmának gyakorlatilag minden a kezére játszik, miközben sommelier létére simán átvedlik Poirot-vá. Feltűnés nélkül követi a célszemélyt, valamint agyafúrtan és észrevétlenül lépi át a törvény szabta korlátokat. Minden klasszikus nyomozónak akad segítője, és Emma sem boldogulna egyedül, de azért egy informatikus kamasz nem feltétlenül ideális társ egy nyomozáshoz.

Az időutazásos történeteknek én hajlamos vagyok elnézni a bakikat, elvégre egy olyan elmélet, ami szabad teret adhat a fantáziának. A kriminek viszont sokkal több köze van a valósághoz, ezért a hibákkal és túlzásokkal szemben nálam zéró a tolerancia.

A sok túlmagyarázás sem tesz jót a regénynek, hiszen semmi olyasmi nem történik benne, ami külön értelmezést igényelne. A rengeteg fordulat ellenére végig kiszámítható marad a történet és szemernyi kétségem sem volt a végkimenetelét illetően. Valószínűleg vakmerő húzás akart lenni Mussótól, hogy három műfajt is próbál belegyömöszölni egy szerelmi történetbe, de pont ezért egyiknek sincs tere rendesen kibontakozni és végül egy könnyen felejthető, időnként ráadásul sztereotíp lányregény lesz a végeredmény. Nekem pedig azt hiszem, ideje felülvizsgálnom a kiválasztási rendszeremet...

Nápolyi regények 2. - ez máshogy fertőz

Még tavaly nyáron olvastam Elena Ferrante regénysorozatának első kötetét, a Brilliáns barátnőmet. Kettős érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert ugyan zseniális regény, a korabeli Olaszország és maga a főszereplő nem az az álombeli kislány, akinek az életébe kellemes élmény belecsöppeni, a sok erőszak és küzdelem egy idő után már az olvasónak is fáj. Pedig ez az élet, ha valaki nem akarja, hogy csak megtörténjenek vele a dolgok, hanem próbálja a legtöbbet kihozni belőlük.

Elena, és barátnője Lila bonyolult kapcsolata Az új név történetében (ez a cím felér egy kínzással) folytatódik. Az egymás iránti ellentétes érzéseik átszövik ezt az időszakot is. Egyszerre szeretik, és irigylik egymást, mindenben versengenek, miközben annyira ellentétes személyiségek, hogy egyiknek sincs esélye a másikkal szemben. Míg Lila élete rövid, ám mindent felemésztő fellángolásokból áll, addig Elena a kitartó csendes víz, aki attól szenved, hogy nem olyan tempóban történnek vele az események, mint a barátnőjével. Még mindig mindketten nagyon fiatalok, a regény elején 16-17 évesek, és a tinédzserkor minden nyűgje: a szerelmek, álmok, ideálok és csalódások, tehát a nagy érzelmek korszaka ez, amit alig lehet felfogni a hormonok zsongásától.

travel-2354498_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Az előző könyv arról szól, hogyan tudnak kikerülni a lányok a nápolyi szegénynegyedből, a második köteben pedig a döntéseik következményei kerülnek terítékre, valamint felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, ami igazán megéri az áldozatot. Innentől kezdve lesz néhány konkrét eseményről is szó, ezért aki még az első kötetnél tart, az beleütközhet némi spoilerbe.

Ahogy az várható volt, Lila házasélete nagyon messze áll az ideálistól, és míg próbálja megtalálni a mindennapjai értelmét, addig Elena a sok tanulásba keseredik bele, miközben élete nagy szerelme, Nino lényegében tudomást sem vesz róla. Az egész regényt meghatározza a nyaralásuk Ischia szigetén, ahol Lila, Elena, Nino és barátaik eddig ismeretlen érzéseket élnek meg, amik sorsalakítónak bizonyulnak. Az egymást kizáró és kioltó érzelmek hatására Lila és Elena eltávolodik egymástól. Lila ismét használni szeretné a veleszületett tehetségét, amihez nem is akármilyen partnert talál, de lehet, hogy túl késő már behozni a lemaradást, hiába ég benne a tudásszomj, a környezete befolyását elnyomni képtelen. Elena érzelmei elől újra a tanulásba menekül, és bár továbbra is folyamatosan kételkedik saját magában, a munkájának végül megtérül az eredménye.

A könyv végén akkora a cliffhanger, hogy majdnem elővettem a harmadik kötetet, de inkább hagyok időt, hogy ez a történet leülepedjen és mire a következőt elkezdem, hátha nemcsak az olasz helyzet fordul jobbra. Addig is, aki szeretne, utazhat egyet a 60-as, 70-es évekbeli Nápolyba és tévelyeghet Lila és Elena életének kesze-kusza útvesztőiben.

A félelem nagymestere: Stephen King

A horror nem az én műfajom. Sem könyvben, sem filmben, engem elborzaszt a brutalitás, a felesleges öldöklés, szóval nem szórakoztat kicsit sem. Egy igen jó barátom hosszadalmas unszolására mégis elolvastam Stephen King novelláskötetét. Azon túl, hogy horror, Stephen Kinghez sem álltam pozitívan, mert úgy 20 éve olvastam a Christine című regényét és csak az maradt meg, hogy megijesztett, de annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy egy autó maga a gonosz, hogy nem tudtam komolyan venni. Így aztán a Minden sötét, csillag sehol nemhogy -1-ről, de inkább -2-ről indult nálam. Aztán nagyon gyorsan feltornázta magát, és nem csak nulláig.

A négy novella mindegyike teljesen más történetet dolgoz fel, közös bennük, hogy ellentétben a Christine-nel, a valóság a táptalaja, még ha nem is az átlagos mindennapok, azért ezek a történetek akár igazak is lehetnének.

Az első egy farmon játszódik 1922-ben. Ami akkoriban egy amerikai farmon történt, az ott is maradt. Ha a gazda egyszer csak bejelenti, hogy eltűnt a gazdasszony, igazán komoly nyomozást senki nem folytat le, az más kérdés, hogy a gazda végül nem feltétlenül tudja feldolgozni tettét. És ebben van a történet ereje, ahogy levezeti, hogyan veszít el Wilfred mindent és mindenkit az ép elméjével együtt.

man-s-hand-in-shallow-focus-and-grayscale-photography-167964.jpg

Fotó: Pexels

A második novelláról, dagadt sofőrről a #metoo jutott eszembe. Tess, a krimiírónő - akivel az erőszak történt - azonban  nem feljelentést tesz a rendőrségen, hanem saját nyomozásba kezd, amiből egy furcsa történet bontakozik ki családi viszonyokról, önrendelkezésről, és arról a kérdésről, meddig tart az egyén igazságának hatásköre. Kár, hogy a végén King nem mer nagyot húzni és így csak egy magányos igazságosztó krimijét olvashatjuk, a mélyben megbújó árnyalatok nem kapnak lehetőséget a kibontakozásra.

A harmadik novella, a Hosszabbítás jutányos áron, lehetne nagyon jó is, egy olyan elbeszélés, amiben helyet kap az ördög és ezáltal az ember sötét énje, mindig izgalmas lehetőségeket tartogat. Szerintem az író nem tudott ezzel élni, mert annyira túlnagyította a sötétet, hogy a fény egyáltalán nem kapott helyet mellette. Márpedig ahogy egyértelmű jó nem létezik, úgy csupán gonosz sem.

Nálam az utolsó novella ütött be teljesen, aminek címe: Egy jó házasság. Valószínűleg mindenkinek van egy olyan oldala, ami egyszerre irtózik valamitől, miközben vonzódik is hozzá. Nekem ilyen téma a sorozatgyilkosság, illetve a sorozatgyilkosok megborult lelkivilága. Nem tudom felfogni, mi váltja ki a brutalitást egyes emberekből, de mégsem tudok „máshova nézni”, valamiért rendkívül kíváncsivá tesz.

 Ebben a történetben a világ legátlagosabb középkorú házaspárjáról olvashatunk, amíg ki nem derül, hogy a férjnek, Bobnak súlyos titka van és a feleségének, Darcynak erről hosszú évtizedeken keresztül sejtelme sem volt. Viszont most szembe kell néznie a ténnyel, hogy az ember, akivel a fél életét töltötte, hírhedt sorozatgyilkos, aki bármikor újra ölhet. Mit tegyen egy ilyen helyzetben egy jóravaló feleség?

Egyrészt szerettem ezt a kötetet, mert a novellák képesek voltak érzéseket kiváltani, másrészt ahogy a horror általában, sokszor elnagyolt és egyoldalú a látásmódja, a félelem, a kilátástalanság, a bosszúvágy vagy épp a bűntudat felülemelkednek minden más valóságon és az ember csupán mint ösztönlény jelenik meg, ami persze a műfajba tökéletesen illeszkedik, az én kissé idealista világképembe viszont nem igazán, ezért egyszeri olvasmánynak jó volt, de Stephen King rajongó továbbra sem leszek.

Hello márciusi programok!

Nyakunkon a március és én újfent alig győztem válogatni, hogy a sok-sok jó program közül megtaláljam a legjobbakat. Persze ez lehetetlen küldetés, hiszen ahány ízlés, annyi pofon. De jöjjön a is a hónap kihagyhatatlan programjainak ajánlója.

Március 1. 18.00

Foglalkozása: Oknyomozó

Szerintem az oknyomozás az újságíró szakma csúcsa. Eseteket felgöngyölíteni, amik általában közéleti, politikai jellegűek, és amikről senki nem akar beszélni, pedig mindenkit érintenek - egy igazán különleges és gyakran veszélyes terület. A Katona József Színház szervezésében híres magyar oknyomozó újságírók beszélgetnek munkájukról. Az apropó az Anna Politkovszkaja életéről és haláláról szóló színdarab, Az átnevelhetetlen.

Helyszín: Katona József Színház, 1052 Bp. Petőfi Sándor u. 6. 

A beszélgetésre a belépés díjtalan.

Facebook link

 

Március 5. 17.00

Fehér Boldizsár: Vak majom könyvbemutató és dedikálás

Tavaly Margó-díjat nyert Fehér Balázs regénye, amiben az élet nagy kérdései kerülnek előtérbe, kellő mennyiségű humorral fűszerezve. Az eseményen Turi Tímea beszélget a szerzővel.

Helyszín: Bookline, 1117 Bp. Móricz Zsigmond Körtér 2.

Facebook link

 portrait-2032650_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Március 6. 19.00

Várkert Irodalom Extra - Pilvaker

A Red Bull Pilvaker lassan hagyománnyá növi ki magát. Minden év március 15-én felhangzanak a forradalmat megidéző versek - 21. száadi módon rappesen, poposan eldalolva, hátha megértik a mai fiatalok is, hogy a szabadságért minden korban meg kell harcolni. Akinek viszont már nem jutott jegy a koncertre, még mindig elmehet a Várkert Bazárba, ahol a Pilvaker lesz a téma, a fellépők pedig: Takács Ákos, Szabó Simon, Delov Jávor, Lábas Viki, Trokán Nóra és Farkas Izsák.

Helyszín: Várkert Bazár, 1013 Bp. Ybl Miklós tér 2-6.

Jegyár: 1990 Ft

Facebook link

 

Március 12. 17.00

Grecsó Krisztián: Magamról többet - dedikálás

Azt hiszem, ennek a blognak a legelső posztjában írtam Grecsó Krisztián Vera című regényéről, ami nem nyerte el a tetszésemet. Csakhogy kis hazánk egyik felkapott író-fenegyereke ezúttal verseskötettel lepi meg a nagyérdeműt, ezért aztán tőlem is kap egy újabb esélyt, kíváncsian várom, hátha ezúttal nem csak a borító lesz szép.

Helyszín: Írók boltja, 1061 Bp. Andrássy út 45. 

Facebook link

 

Március 14. 19.30

Egy tenyér, ha csattan

Mit is írhatnék egy világhírű regény színpadi adaptációjáról, amit még olvasni sem volt szerencsém? Azt, hogy meg kell nézni, mert az 1961-ben kiadott könyv a mai napig komoly aktualitásokat feszeget. Lehetséges-e kitörni a társadalmat igencsak meghatározó sematikus gondolkodásmódból, és hogyan?

Helyszín: Mozsár Műhely, 1061 Bp. Nagymező u.21.

Jegyár: 2900 Ft

Facebook link

 

Március 19.18.00

Az irodalom visszavág

"Az irodalom menő és életbevágó." Én ezt tudom. De mi van azokkal, akik nem? Nos, nekik írta meg Nényei Pál Az irodalom visszavág című könyvét, amiből eddig három kötet jelent meg és bárki megértheti belőle, miért tudnak csodálatosak lenni még a kötelezők is. A programon Nényei Pállal Budai Csilla irodalmár fog beszélgetni, remélem szóba kerül a NAT is...

Helyszín:Óbudai Platán Könyvtár, 1031 Bp. Arató Emil tér 1.

A program ingyenes.

Facebook link

 

Erre a hónapra a bónusz program ismét nem az irodalomról, hanem ezúttal a fényképészetről szól, hiyzen idén is megrendezésre kerül a Budapesti Fotó Fesztivál, ami már február 28-án megnyílik. Nemzetlözi és hazai fotóművészek zseniális kiállításai lesznek megtekinthetők több helyszínen is. Engem Paolo Ventura: Velencei történetek című tárlata különösen lázba hoz, ezeken a képeken ugyanis találkozik a valóság és a fantázia, ennél izgalmasabbat pedig nehéz kitalálni.

Link

Szép márciust és jó szórakozást mindenkinek!

A nő sosem lehet elégedett?

Kinek mi a boldogság, és a 21. században vajon mennyi lehetősége van egy nőnek megtalálni önmagát?  Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgat Hidas Judit könyve, a Boldogság tízezer kilométerre. A novellafüzér egy nő, nevezetesen Anna életéből emel ki egy-egy meghatározó eseményt. Viszonylag későn döbben rá, hogy elveszett a családanya-feleség szent szerepkörökben és mire rájön, hogy ő igazából nem erre vágyik, képtelen kitörni a maga köré zárt aranykalitkából. Ezért inkább folyamatosan győzködi magát, milyen szép családja, biztonságos élete van és az örök klasszikust mantrázza: másnak ennyi sem jut. Mégis talál magának olyan hobbit, amit igazán tud élvezni, az viszont bosszantja, hogy a férje nem tud osztozni a lelkesedésén. Őt is legszívesebben elhagyná, mert csak zavarja a jelenléte is, de olyan rendes ember, másnak ilyen se jut.

A novellákból kiderül, hogy így is lehet élni. Állandó kompromisszumokkal, önnyugtatással és olyan gondolatokkal, hogy az ember megijed saját magától - de lehet.

Sokaknak fontosabb, hogy megfeleljen a családnak, a közösségnek, az általános elvárásoknak, mint saját maguknak. Elvégre mindenki mindent jobban tud, és ha egy nő kicsit sem hisz magában, akkor hiába az állandó önmarcangolás, minden marad a régiben.

woman-570883_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Anna állandó lelkifurdalással küzd, mikor a gyerekeiért mindent feláldozó anya szerepe az önkiteljesedéssel kerül szembe. Igyekszik mindent megtenni, hogy a gyerekei megkaphassák, amire szükségük van, főleg és elsősorban az anyukájukat. Viszont a felszín alatt megbújó indulatok, amik Anna saját vágyairól szólnak, a sok visszafojtás után kitörnek és természetesen a leggyengébben csattannak, a gyereken. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a szülőség és a saját élet között, pláne, hogy a társadalom még mindig ferdeszemmel nézi azokat az anyákat, akik nem állandóan a csemetéjüket babusgatják, vagy a tűzhely mellett élik ki magukat, hanem vannak önálló elképzeléseik is.

Egy kisváros viszonyaihoz képest Anna még így is viszonylag sokat képes kihozni a helyzetéből, persze ez nagyon messze van attól, amit ideálisnak lehetne nevezni. Nehéz bízni magunkban, az érzéseinkben, amik azt jelzik, valami egyáltalán nem jól működik, ha a környezetünk és egy egész társadalom azt sulykolja, maradj a fenekeden, és ne akarj több lenni, mint a nagy átlag, még a végén a többi nő is rájön, hogy létezik másik út, és akkor vajon mi történik?

Norbi helyett Kelsey Miller - mindenki jobban jár

Az a bizonyos Norbi-botrány nálam is kiverte a biztosítékot, viszont meghallgatva ezzel a jóemberrel készített indexes interjút, nem tudom nem látni a részben meglévő igazát, miszerint az emberre a hiúságán keresztül lehet hatni. Abban igaza van, hogy mindenkiben van hiúság, viszont amennyire büszke lehet az ember a kinézetére, aki nem látja magát szépnek, azt pont ilyen lendülettel sárba lehet tiporni. Egy ilyen bántó és megalázó beszéd legfeljebb egy villámdiéta erejéig fog hatni, aminek ha vége, már másznak is vissza a kilók, negatív gondolatokkal nem lehet hosszú távon pozitív változást elérni.

Valószínűleg mindenki szeretne jól kinézni, de vannak olyan élethelyzetek, mikor az utolsó utáni helyen áll, hogy éppen hány kiló plusz van rajtunk, annyi a dolgunk. Egy, vagy több gyerek, plusz munka, plusz háztartás, plusz párkapcsolat esetén bizony valamit el kell engedni, mert egy nap még mindig csak 24 óra, és ha folyamatos a pörgés, az elem hamarabb lemerül, mint azt várnánk. 

Kb. 16 évesen híztam meg és azóta sem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok, hiába ment le azóta már 20 kiló, az ételekkel még mindig nem sikerült egészséges viszonyt kialakítanom. Hízékonyan és édesszájúan próbálom úgy becsempészni a nasit az életembe, hogy ne jöjjenek a zsírpárnák, viszont mindig bűntudattal tekintek vissza a lekváros fánkra, ami egy-két percre megédesítette az életemet…

hunger-413685_1920.jpg

Kép: Pixabay

Ezek után kínos, avagy sem, bevallom, nekem mindig az adott motivációt a változáshoz, hogy valakinek tetszeni akartam. Ezért kezdtem el tavaly sokkal jobban odafigyelni arra, mit eszek és mikor, és főleg arra, hogy rendszeresen mozogjak, ami eleinte felért egy kínzással. Mikor az embernek minden ellustult kis izma tiltakozik az ellen, hogy használják, könnyen feladhatja az egészet - kivéve, ha kitart és hamarosan látja, hogy erősödik, hogy a puha részek keményednek, és a tükörbe is egyre kellemesebb belenézni. Ráadásul a mozgás felszabadít egy csomó boldogsághormont, és egy idő után már szinte meg sem lehet lenni nélküle. Így alakult, hogy már nem másnak, sokkal inkább magamnak akarok megfelelni, miközben élvezem a mozgás felszabadító perceit. Node van itt egy sokkal érdekesebb történet is, aminek az elbeszélője Kelsey Miller.

30 évesen írta meg könyvében, hogyan lett dagi lány, mennyi diétát próbált ki hasztalanul és milyen lelki okai voltak annak, hogy az ételekben keresett menedéket. Nemrég fejeztem be ezt a klassz kis könyvet, aminek nagyon nem akartam, hogy vége legyen, a címe: Big girl.

Kelsey végül megtalálta a kiutat, aminek segítségével rendbe tudta hozni az ételekhez fűződő viszonyát. Igazából egy rettenetesen egyszerű, de a mai világban mégis nehezen megvalósítható formáját találta meg az étkezésnek, az egész annyiból áll, hogy figyeljük saját magunkat és legyünk jelen az életünkben, egyszerűnek hangzik, nem? Mikor információk, benyomások milliói zúdulnak ránk, általában észre se vesszük, mit eszünk meg és mennyit, mert nem figyelünk testünk jelzéseire. Nehéz úgy leülni, hogy nem nyomkodjuk a telefont, nem nézzük a monitort, nincs semmi háttérzaj, csak… eszünk.

Kelsey kíméletlen őszinteséggel tárja fel gyerek-, tinédzser-, sőt fiatal felnőttkori nehézségeit. Azt hiszem, óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy világgal ossza meg, hogy hiába szeretett volna gyerekkora óta színész lenni, nem sikerült, mert a súlyfeleslege miatt sosem lehetett volna Júlia. Vagy hogy milyen önbizalom nélkül párt remélni, miközben azzal biztatod magad, hogy majd ha vékony és szép leszek, ha már elértem valamit az életben, majd ha minden tökéletes lesz, akkor.

 Mégis megtalálta az útját, sikeres író lett belőle és a szerelem is beköltözött az életébe. Ez mégsem egy lányregény, mert az élet bizony sok összetevős és mindig lesznek új kihívások és nehéz korszakok, amiket meg kell oldani, happy end nem létezik.

 A Big girl humoros, ironikus, sírva nevetős történet, Kelsey pedig egy igazán szerethető lány, akinek volt bátorsága és kitartása változtatni amin tudott, miközben elfogadta, hogy ő úgy jó, ahogy van. Ez az, ami sokkal nehezebb, mint leadni 20 kilót.

 

6+1 remek program februárra

Hiába rövid hónap a február (bár idén éppen szökőév van), most is lesznek nagyon izgalmas programok, úgyhogy ha csak el nem fúj a szél (nem, mert nem Mary-nek hívnak, csuda és esernyő sincs raktáron), most is irány a város!

urban-3891687_1920.jpg

Fotó: Pixabay

Február 1-től

Az első programnak nincs irodalmi vonatkozása és még a csapból is ez folyik, de nem bírom ki, hogy meg ne említsem a zseniális graffitis, Banksy kiállítását. Ő az a máig ismeretlen úriember, aki képeivel száll szembe modern világunk visszásságaival. Legyen szó a fogyasztói társadalomról, globális felmelegedésről, vagy politikai visszaélésekről. Mindezt pedig naiv könnyedséggel, hogy mindenki értse, mert a részese, ha akarja, ha nem.

A kiállítás április 30-ig látogatható. Helyszín: Tesla Loft, Kazinczy u. 21.

Jegyárak: 3800-4900 Ft. Itt

Február 11. 19.00

Elle société talks - Szabadság/határok

Izgalmas beszégetés félelmekről, határokról, bátorságról Borbély Alexandra színésznővel, Kafia Mahdival, aki szomáliai menekültből lett modell Magyarországo,n és Klein Dávid expedíciós hegymászóval. Azt hiszem, igazán hiteles történeteket fogunk hallani a témával kapcsolatban. 

Helyszín: Bp. 1051 Sas u.15.

Jegyár: 2450 Ft 

Facebook link

Február 14. 20.00

Kéj-est

Valentin-nap: Szívecskés párnák, giccses bögrék, hervadó vörös rózsák? Ne már! Nyáladzás helyett egy igazán belevaló program, ahol mindenki csak arra fog gondolni, és közben nagyon jól szórakozik Horváth Kristóf slammer és Bakos Bettika előadásán. Irodalom, zene és erotika, mesterhármas.

Helyszín: Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, Bp. 1121 Zugligati út 64.

Jegyár: 2400 Ft

Facebook link

Február 17. 20.00

Story Slam No. 5. "A Családban marad"

Slamből sosem elég. Ebben a hónapban a téma a család, titkok, hovatartozás. Ha mindenki előszedi a gyerkkori sérelmeit, kemény lesz, és kihagyhatatlan. 

Helyszín: Mika Tivadar Mulató Bp. Kazinczy u.47.

A belépés díjtalan, italok féláron 

Facebook link

Február 18. 17.00

Könyvbemutató: Diana Plichthofer: Válás- Elválás, leválás, elszakadás

Mindenki életében vannak olyan helyzetek, mikor elszakad valakitől. Nem biztos, hogy akar, de lehet, hogy nagyon is, ez mindenképp egy olyan trauma, amin nem könnyű magunkat túltenni, de az érési, fejlődési folyamatunk része. Igazán kíváncsi vagyok erre a könyvre. Szegő Andrea klinikai szakpszichológus,
a könyv fordítója és Major Adrienne pszichiáter fogják bemutatni.

Helyszín: Írók boltja Bp. 1061 Andrássy út 45. 

Facebook link

Február 25. 18.00

Dragomán György irodalmi estje

Az egyik legnépszerűbb kortárs írónkat vehetjük szemügyre egy este erejéig (ez az idétlen lányos sikoly helye lenne, tessenek hozzáképzelni)! A pusztítás könyve, Rendszerújra, A fehér király... nem is értem, miért nem olvasok több Dragomán regényt. No, ami késik, az ugyebár a bkv, meg a vonatok, de nem baj. Az íróval Vass Norbert (??? - shame on me) szintén író fog beszélgetni.

Helyszín: Óbudai Platán Könyvtár Bp. 1031 Arató Emil tér 1.

A belépés díjtalan.

Facebook link

 +1 Február 22.18.00

NagyÁrpi. Ráskó Eszter önálló estje - vendég: KAP és Ács Fruzsi

Jó, végképp nem irodalom, de szórakozni is kell néha...Ráskó Eszter stand up komikust elég hamar sikerült felfedeznem magamnak és rögtön rettenetesen megszerettem a stílusát. Az az ön- és mindenki másra is kiterjedő irónia, amivel ez a nő rendelkezik és még elő is tudja adni... na igen, mindenki nézzen Ráskó Esztert, nem fogja megbánni.

Helyszín: MOMkult, Bp. 1124 Csörsz u. 18. 

Jegyár: 3900-4900 Ft

Facebook link

Podcast nemajánló

Tavaly indult el a Lapozz a 99-re! podcast, ami Szabados Ági újabb olvasást népszerűsítő projektje a Nincs Időm Olvasni Kihívás mellett. Bevallom őszintén nem lett a kedvencem, bármennyire is szerettem volna. Először elmesélem, hogy néz ki egy-egy rész, utána pedig az is kiderül, miért nem működik nálam.

A műsorok rövidek és velősek. Kb. 30 perc az egész és 3 részből áll. Az eleje a főrész, amikor Ági egy ismert szerzővel beszélget frissen megjelent könyvéről pl. Krusovszky Dénessel, Jakupcsek Gabriellával, vagy más izgalmas könyves témáról beszélget egy szakértővel, pl. Irvin D. Yalomról, Szabó Magdáról, vagy Esterházy Péterről.

A következő etapban egy híres ember ­­­­- általában színész - mondja el, mi élete könyve. Nagyjából úgy kezdődik, hogy "Ez a könyv megváltoztatta az életemet, mert… " És akkor hallunk egy szép történetet arról, hogy egyetlen könyv mekkora jellemformáló erővel bír. Ami nettó marhaság, mert egy könyv senkinek nem mondja meg, hogy akkor most, ha ezen és ezen változtatsz, minden szép lesz. Nem. Ha majd jó sokat olvastál és rájössz, hogy ez mind zseniális, de továbbra sem tudsz semmit az életről és annak működéséről, annyit biztosan megértesz, hogy ilyen műsorblokkokat teljesen értelmetlen csinálni. 

Az utolsó részben maga Ági ajánl egy könyvet, ami minimum letehetetlen.

176867465_4b6f7b8cf1_o.jpg

Fotó: Flickr

Szinte a kezdetektől követem a podcastet, de a mai napig kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt állandóan hallgatnám, mert érdekes, aktuális témákhoz nyúl hozzá Ági, a könyves ízlése nekem nagyon tetszik és médiaszemélyiség lévén a meghívott vendégei mindannyian izgalmas emberek. 

Csak maga műsor ne lenne olyan esetlen.

Attól a szövegtől, ami a régebbi adások elején mindig elhangzik, miszerint ők majd jól megmondjak mit olvassunk és mit ne olvassunk, hogy ne legyen több rosszul választott könyv -  falra tudnék mászni. Ajánlani lehet és szép dolog is, de nekem senki ne mondja meg, mit olvassak el és mit ne, mert sérti a szabad választás lehetőségét, ami gátolja a logikus és kritikus gondolkodást. Akinek ez hiányzik, az könnyen befolyásolhatóvá válik és egyszer a saját döntésein fog leginkább meglepődni.

Én nagyra értékelem Ági munkásságát, amiért igyekszik az olvasást népszerűsíteni, de akik valamiért nem olvasnak, kötve hiszem, hogy ettől a műsortól kedvet kapnának. Egy klassz podcasthoz ennél jóval kevesebb modorosságra, és több humorérzékre lenne szükség.

A 30 perc műsoridőt is keveslem, főleg 3 témára, mire belemerülnénk az egyikbe, már vége is van, pedig bőven lehetne még miről beszélni.

Így aztán időnként meghallgatom Ágiékat, de nem tudok annyira lelkesedni értük, mint mondjuk a Popkult, csajok, satöbbiért, amiben két nagyon szeretetreméltó anglomániás nő igazán motiválóan beszélget nemcsak popkultúráról, hanem egy csomó izgalmas témáról. Viszont aki szeretne, ne habozzon, hanem nyugodtan lapozzon a 99-re (jelentsen bármit is ez a cím, a megfejtéseket levélben várjuk az Olvasásproject, 1056 Budapest Kritikusnaklenninéhafáj utca 13. címre.)